Kevésbé vagyok jártas abban a világban, amit az Author & Punisher, az amerikai producer / zeneszerző, Tristan Shone képvisel. Amikor a Trepaneringritualennel karöltve tavaly Lipcsében húzónévként feltűnt a Kuppehalle névsorában, akkor szerencsém volt alámerülni a produkcióban, mondhati nyugtalanságom azóta is határtalan.
Az, hogy Budapesten április 27-én tiszteletét teszi, számomra nagy újdonság volt, de tényleg zöldfülúnek számítok: Tristan korábban már járt Budapesten, abból a szeánszból én kimaradtam. A Larm bizonyos szempontból jó választásnak bizonyult, ismerősöm jelezte, külföldön már sok helyütt látta pocsék megszólalásban az A&P-t. Ezen a szombat estén pengén szólt minden, a csomagolás (fekete falak, szűk koncertterem) is rásegített erre a súlyos zenei világra.
Az egyébként ülve előadó Tristan-ból azonban semmi nem volt látható az első pár sorban állókat leszámítva, ezt én viszonylag negatív élményként éltem meg. Előrearaszolva egy szerzemény erejéig nyugtáztam, hogy az instrumentumok a tavalyihoz képest nem változtak.
Jobb kezében mint egy súlyos vasgyalú vastag láncokon gördülve szolgáltatta azt a mély dübörgést, amire torok mikrofonnal és egy speciális mikrofontáblával üvöltötte rá egy órában a múlt évben megjelent Beastland majd teljes tételsorát.
A szépen megtelt terem dobhártyaszaggatóan pulzált, minden kilégzéssel véres nyál és sűrű keserűség zihált a levegőben. Fellélegezni talán csak az utolsó részben lehetett, a doom metal jelző ekkor került helyére bennem az eseményt szervezők ajánlójából; valóban van egy ilyen oldala is az Author & Punisher-nek. Ízlés dolga, számomra ez nem jó értelemben könnyített a szorításon, néhol már-már kommersznek éreztem, de ez szocializálódás kérdése.
Kevés ismerősbe futottam bele, az industrial honi színterének igazi csemege lehetett volna pedig ez, érdektelenségről azonban szó sincs. A majdnem teltház jelzi, a belterjen kívül bőven akad még nyitott fülekkel járó látogató, várjuk a következő leosztást, köszönet a Zajnak.
fotók: Valovics Tímea
