A The Coffin Club - hasonlatosan a Halál Kávéházakhoz - nem egyszerű kezdeményezés, hanem csendes ellenállás a felejtés kultúrájával szemben. Egy mozgalom, amely visszaadná a halálnak azt a méltóságot, amelyet a modern társadalom igyekezett klinikai falak közé zárni és elhallgatni.
Alapítója, Kate Tym Új-Zélandon hívta életre az első közösséget, hogy teret nyisson annak, amiről beszélni nehéz – mégis elkerülhetetlen. A Coffin Club találkozói nem gyászszertartások, hanem tudatos együttlétek: beszélgetések a végességről, a búcsú formáiról, az önrendelkezésről és az emberi méltóságról.
A mozgalom a „death positive” szemlélethez kapcsolódva azt vallja, hogy a halál nem botrány és nem hiba a rendszerben, hanem az élet szerves, sőt formáló része. A kimondott félelmek elveszítik bénító erejüket; a megosztott történetek közösséggé kovácsolják az idegeneket.
kép forrása: The Guardian
A Coffin Club estjein szó esik alternatív temetkezési formákról, előzetes rendelkezésekről, az utolsó út esztétikájáról és etikájáról. Ám a lényeg nem adminisztratív: inkább spirituális – még akkor is, ha nem kötődik vallási doktrínákhoz. Ez a mozgalom emlékeztet arra, hogy a halál tagadása sekélyessé teszi az életet, míg elfogadása mélységet ad neki. A végesség tudata nem sötét árny, hanem élesebb kontúr. A Coffin Club csendes forradalma abban áll, hogy visszahozza a halált a közösségi térbe – nem morbid látványosságként, hanem emberi tapasztalatként. És talán éppen ebben rejlik ereje: a vég elfogadásában, amely paradox módon intenzívebb jelenlétre tanít az életben.
Források
Hivatalos oldal, a mozgalom története és nemzetközi közösségei.
Új-zélandi sajtómegjelenések és beszélgetések a kezdeményezés születéséről.
A death positive szemlélet kulturális és etikai háttere.
Előadások, esszék és könyvek a halál társadalmi újragondolásáról.
