Dead Curtis

Az 1980-ban elhunyt énekes-zeneszerző emlékére hat esztendővel később alakult zenekar hosszasabb kutatómunka eredményeképpen is tisztázatlan múlttal bír számomra: jelenleg is két ilyen formáció létezik azonos néven, ugyanazon indíttatásból, hogy az Ian Curtis-i hagyományokat hűen próbálja visszaadni, továbbörökíteni. Valamilyen személyes ügy húzódhat meg a háttérben, ami a hallgatók / kutakodók előtt rejtve maradt, mindenesetre 2012-ben sejtek egy törést, amikortól is az alapítók külön folytatták (?) azonos néven munkáikat. Nem probléma, két legyet egy csapásra…

Míg a közösségi portálon DEAD Curtis-ként bejegyzett oldalon követhető K. Rotte számos énekessel kollaborál az utóbbi időben – mások között William Westwater vagy Rio Black (Atomic Neon) ilyen – és más zenei formációként is aktív (Infra Red), a Joy Division-i örökségnek egyértelműen egy eklektikusabb tálalását helyezi előtérbe, ahol a harsányabb postpunk Warsaw-nak, valamint a későbbi JD korszaknak a hangulata egyaránt jelen van. Mindez szépen végigkövethető FB oldaluk klipgyűjteményét hallgatva, felvezetésként onnan álljon itt akkor az eleje, a vadabb:

Cikkem apropója alapvetően a másik Dead Curtis-re bukkanásom, a hetekben vált szabadon letölthetővé / elérhetővé harmadik  EP-jük, a Times Gone By, de ugyanígy a további két EP-n rögzített anyag is ingyenes, ezek elérhetőek itt, és itt.
Érdemes-e 2014-ben Joy Division ihletettségű bandákról oldalunkon beszámolni? Ebben a minőségben és ilyen töretlen hit esetén mindenképpen. Amikor már a sufnin és a spájzon kívül az udvar is Unknown Pleasures borítóval van tele, nyálgép fiúcsapatocskák Ian Curtis-t emlegetik forrásként, jó érzés azt látni és hallani, hogy a reflektorfény árnyékában muzsikálnak, alkotnak emberek, méltón kezelve ezt az örökséget.   A három kislemez hangulata szépen összefésült és kiegyensúlyozott, egészében hallgatva akár egy teljes lemezként is kezelhető, bő órányi szomorkás remekbeszabott múltidéző hangulat.