1873. A Nagy Alku hatodik évében járunk, Pest, Buda és Óbuda Budapestté olvadt, harsány kelet-európai metropolisszá, szigorúan a párizsi minta alapján, szigorúan a bécsi elvárások szerint. Történelmi pillanatok: a középkor vége, a vég kezdete, hálás gyermekkor; lóvasutas, keménykalapos, dobostortás békeév. Liberális inasok és liberális képviselők, negyvennyolcas huszáraggastyánok és Pazar szajhák, magándetektívek és közalkalmazottak, arzén és tejszínhab. Jóságos magyarkodás, pártok és partok, hidak, vágóhidak. Gyárak, gyárosok, szénpor és porcukor, koravén ifjúság, százéves lemaradás. Mindent bele! Nincs vesztegetni való időnk, de nincs vesztenivalónk sem!
1873. Külváros. Dickensnek elképesztő, Orwellnek túl emberi. Kormot okádó mozdony jár fel-alá, sziréna sikolt, káromkodó fuvarosok a gyárkapuban. A fáradt olaj egyenletes bűzében friss „lótrágyaillat” vegyül. Egy utcával távolabb csapolt sört mérnek. Brockmüller Ágoston, a Mavág Rt. Művezetője ide várja embereit, a kovácsokból, öntőkből, asztalosokból és ácsokból álló dalárdát, a Stahlton-t, az „Acélhangot”. /Kérését még az év elején írta a "felsőbb vezetésnek", miszerint: "célszerű lenne a gyári munkásoknak alkalmat adni arra, hogy társas életüket kellemesebbé tegyék és nemesítsék egy dalegyesület alakításával". Kifogást senki sem emelt, a munkások közt kibocsátott körözvényre húszan jelentkeztek./ A habzó nedű megteszi hatását, edzi a torkot. A "maestro" kiadja utolsó instrukcióit: "Fegyelmezetten emberek! Mindennek ez az alapja!" A pattanó csárdást német gyerekdal követi, a Radetzky-marsot székely kesergő. Utoljára a Himnusz. "Balsors, akit régen tép...". Közművelődés anno...
A Mavág Rt. Igazgatósága 1907-ben szerezte meg örök áron a Golgota és a Delej utca által határolt területet a Külső-Józsefvárosban, amelyre a lakótelepet, a Kolóniát építették. Az avatást követő évben, 1910-ben megnyitották a kultúrházat, amelyben a nagy étterem társas összejövetelek céljára is szolgált. A műkedvelő előadások részére egy teljesen felszerelt színpad állt a terem végében, a mozizást két vetítőgéppel segítették elő. A házban helyet kapott még a "munkások önművelését szolgáló terem", vagyis a könyvtár, birkózócsarnok, sőt még tiszti kaszinó is. A pincébe fürdőházat építettek /a Kolónia lakásai ma is komfort nélküliek!/ tizennégy káddal, három úszómedencével, szaunával, fodrászattal, masszázzsal és kvarckezelővel. Érdekesség, hogy orvosi rendelőjében az országban az elsők közt szereltek fel röntgenberendezést.
Nyolcvan év alatt a jelszó szinte csak annyi volt: "használni, használni, használni!" A Ganz /később Vörösmarty/ Művelődési Házban egymást váltották a korszakok és az események. A szalagavató bálok feszélyezett kicsapongásait farsangi mulatságok "sose halunk meg" dajdajozásai követték, örökké mosolygós kardnyelő érkezett színes mikrobuszával a könnyfacsaró mozielőadás után. Piros emelvényekre meszelhettek jelszavakat a dekoratőrök, és mindenható párttitkárok figyelmeztették az egybegyűlteket "a parancsolatokra". A bejáratnál tekintélyes fekete autók vegyültek rozsdás biciklikkel, fittyet hányva az egyosztályos osztálykülönbségnek.
A dal tavaly véget ért. A művelődési ház nagytermét bérbe vette egy vállalkozó, és augusztusban megnyílt a Casablanca disco; ugyanaz a csillogás a sötétségben, de a "proletáriátus diszkrét bája" nélkül. Közművelődés, kilencvenes évek...
Azonban témánkban a fürdő igazán figyelemreméltó. 1969-ig lubickolhatott itt önfeledten a munkásosztály, ám ezután bezárták, mivel állapota életveszélyessé vált. Gazdái csak a haszonnal törődtek, a karbantartással és a fejlesztéssel nem. A helyiségek négy évig ebek harmincadján...Aztán 1973-ban a Ganz-Mávag KISZ-bizottsága vállalta, hogy a fürdőből ifjúsági klubbot alakít ki. Az illetékes vezetők igenlése után szétverték a berendezéseket, megsemmisítették a medencéket, a szaunát. Leszerelték a vízköpőket, a patinás csempék kevésbé patinás fürdőszobákba vándorolhattak.
1974 tavaszán nyitotta meg kapuit a klub, és 1982-ig folyamatosan üzemelt, heti öt alkalommal, kimondottan a hátrányos helyzetű józsefvárosi munkásfiatalokat felkarolva, de a klub-élet /-mozgalom/ sorvadása az egykori fürdőt sem kímélte. A vállalati KISZ-bizottság vigyázta ugyan egészen 1984-ig, de megfelelő vezető és koncepció hiányában ajtajára ismét lakat került.
A Fekete Lyuk közművelődési pályázata (1992) - Forrás: Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat (Szabó András), köszönet Kelemen Anettnek.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
