Ez a beszámoló egy kétnapos fesztivál egy napjáról szól, a helyszín mégis arra ragadtat, hogy kicsit elkalandozzak a múltban, s a zenéhez fűzzem a csodálatos Prágával kapcsolatos emlékeimet is. Amikor a lipcsei Gothic fesztiválra menet sok ízben keresztülmentünk a városon, már szövögettem azzal kapcsolatos álmomat, hogy egyszer célállomásom lesz Csehország Moldva-parti fővárosa. Az álom viszonylag sokára, negyven éves koromra vált valóra egy franciaországi útról hazajövet egy kimerítő nap erejéig. Az akkor ránkomló számtalan látnivaló, a lenyűgöző karácsony előtti hangulat két ízben is pusztán a város kedvéért csalt minket vissza 5-5 nap erejéig Rudolf alkimista jeleihez, reneszánsz, barokk, gótikus látnivalóihoz, furcsa szobraihoz, kedves lakóihoz.
Mindeközben Prága szubkulturális élete sem panaszkodott, a Sanctuary.cz jóvoltából évtizedek óta (emlékszem, párhuzamosan a Gothic.hu-val már ez a cseh honlap is az Internet hőskora óta létezett, aktívan működött) a dark, gothic és industrial szcéna éves találkozókat szervezett Prague Gothic Treffen néven. Ide jutottunk el idén nyár végén, immár a 18. szervezésre - hát jobb később, mint soha. Az elsődleges hívó szó a német Pink Turns Blue fellépése volt, de nem elhanyagolható, hogy a szervezők Prága központjában egy szigeten 14 előadót hívtak össze két napra, ami egy klassz nyárbúcsúztató happeningnek ígérkezett. Mindemellett, hogy itthonról, Nagymarosról közvetlenül lehet vonattal Prágába jutni, a fesztiválbelépő kifejezetten olcsó, mi kellhet még?
Hát talán az égiek áldása is, de erről majd a későbbiekben. Prágába bő hat óra az út, kifelé mindig kisebb kihívás ezt kibírni, ezúttal közepes esőre érkeztünk, negyed óra alatt a kiválóan működő Bolttal már a szálláson voltunk. Taxink elsuhant a hídon keresztül a Fuchs2 hátsó bejárata előtt, erős industrial-lepukkant gyár benyomását keltette - később kiderült, az nem a hátsó, hanem "a" bejárat volt.
Természetesen elsőként a város üdvözlése volt a célkeresztben, keresztülsétálva a Josefov-negyeden a Régi zsidó temetőre vetettünk egy barátságos pillantást, mint ismerősünkre a múltból, majd nagyjából hatra érve a város központjához a Vencel téren az Orloj ütéseit is megnéztük, a tömeg nagyobb, mint korábban. Túrista szemmel nézve dícsérném a szervezést, a koncertek kezdése sötétedéskor, nyolckor volt mind a két napon, így bőséggel volt időnk sétálni, ráhangolódni az estére. Számunkra a kezdést az olasz Noktva fellépése jelentette.
A posztpunk és deathrock elegyét jól kidekázó, már nyolc éve aktív zenekar színvonalas kezdésnek bizonyult, bár annyira hanghordozón nem volt meggyőző, élőben szépen korrigáltak a taljánok. Különösen az énekesnőn érződik, hogy igyekszik kitörni a a sablonokból, a halálrock szele által megérintve. Nem véletlen talán, hogy a wroclawi Batcave Productions egyengeti útjukat. A koncertet követően az isztambuli Ductape előadására mentünk át egy szinttel lejjebb.
A She Past Away már a könyökömön jön ki (elsőre még jó volt a török Sisters, de tíz év után már unalmas), ezzel szemben lényegesen kellemesebb ez a fura nevű duó, akiket már Budapesten is sikerült befogni tavaly januárban. Még csak négy esztendőses a törökök, de meglehetősen sűrű a koncertnaptárjuk, ez a "80-as komorwave" nagyon bejön most a színtérnek, jókor, jó helyen. Hitelesen is tolják, jó a csomagolás, nem katarzís-számba menő, de bólogatós 45 perc volt ez, bemelegítés a Pink Turns Blue elé.
Nem rejtettem véka alá, elsősorban miattuk érkeztünk Prágába, a majdnem négy évtizednyi múltra visszatekintő berlini posztpánk legenda megéri az utazást. Ugyan számtalanszor láttam már koncertjüket odahaza és külföldön is, a PTB rejt magában annyi melankóliát, szomorúságot bensőmmel harmonizáló érzelmi töltetet, aminek időről-időre felkeresése minduntalan önmagamra találás. Legutóbbi két lemezük, az Aerdt és a fantasztikus Tainted egyfajta pillére volt ennek a másfél órás koncertnek, de nagyon szépen gereblyéztek közé a múlt slágerei közül is. Ezért a másfél óráért már önmagában megérte ide érkezni.
Meg kell valljam, számomra nagyjából ez volt a befejezése a fesztiválnapnak. A Sigue Sigue Sputnik koncertjén hülledeztem csak, mekkora haknit lehet eladni még ennyi idő után is (volt szerencsém 15 és 10 éve is látni Őket, detto nulla volt a történet), a Sydney Valette pedig műfajilag egy erősen túlértékelt, a korszellembe illeszkedően a mainstream-et föld alá hozó tucatcsoda, amiről ennél többet nem is igazán szeretnék írni. Ízlések és pofonok.
Zárásul jegyezném meg, hogy ez egy fantasztikus város nagyon kellemes fesztiválja, mindenkit bíztatni tudok csak, hogy látogasson el ide. Szemmel láthatóan a Prague Gothic Treffen kinőtte a két klub adta kereteket, remélni tudom, hogy jövőre ezt is orvosolni tudják a szervezők. Mi jöttünk, láttunk, visszamennénk.
fotók: Valovics Tímea
