Szinte hihetetlen, de igaz!
Ismét egy csodálatos szombat este birtokosai lehettek azok az emberek, akik 2009. július 18-án részt vehettek a Köln városában megrendezésre kerülő Amphi fesztiválon fellépő Fields Of The Nephilim zenekar koncertjén. A város immáron ötödik alkalommal otthont adó rendezvénynek egyik főattrakciója volt a banda fellépése, tekintve, hogy idén nyáron csak ezen az egy európai fesztiválon tették tiszteletüket, így hatalmas érdeklődés látszott kibontakozni irántuk már a délután folyamán. Bevallom én is kíváncsian vártam már az este eljövetelét, hogy több mint félnapi buszozás, és a campingben való berendezkedés után végre megkoronázhassam a szombat estét. Amint közeledett a várva-várt koncert ideje, egyre többen kezdtek gyülekezni a fesztivál területén, és úgy gondoltam, hogy egy üveg Mojito sikeres legyűrése után célba veszem a porondot. A színpad és az előtte helyet kapó hatalmas nézőtér, ahol elég népes számú halandó elfér egyszerre szinte teljesen fedett rész, sőt külön érdekessége, hogy a publikum számára kialakított rész vaskos csövekből áll, rajta hatalmas kifeszített ernyőszerű esővédőkkel amelyek együttese alatt úgy érzi az ember, mintha egy görög oszlopcsarnok és egy középkori boltíves katedrális összhatása lenne az egész kreáció, ami alatt egy külön élmény tartózkodni. Nos ide vártuk a hőn áhított McCoy mestert és csapatát. Este fél kilenckor léptek a deszkákra a muzsikusok és kezdték el hangversenyüket a „SHROUD” című nótával. Aztán nem sokkal később a mára már himnusszá vált "PREACHER MAN" és a "TREES COME DOWN" hozta meg az igazi beindulást az este folyamán.
Innentől kezdve már eufórikus hangulat uralkodott a nagyérdemű köreiben, és hallgathattuk a
már ismert jobbnál-jobb szerzeményeket. A tökéletes hangzás mellett a füst és fénytechnika is pazar és lehengerlő látványt biztosított. Aki eddig abban a tudatban ringatta magát, hogy a sheriff és csapata elfáradt volna az utóbbi években, annak rá kellett jönnie tévedésére, ugyanis nagyon pontosan és precízen ott volt minden a helyén, ahogy azt már évekkel ezelőtt megszokhattuk az együttestől.
Bár felröppentek olyan hírek hogy a bőgős John "Capachillo" nem folytatja tovább a zenélést a bandában, - a hír igaznak bizonyult - és nem biztos, hogy részt vesz-e a mostani fesztiválon, azért még egy utolsó közös fellépést elvállalt, hogy mentse a mundér becsületét.
Egy másik hatalmas klasszikus dal a "PSYCHONAUT" lecsengő hangjai után az est ködbe burkolózó alakjai levonultak a pódiumról. Hatalmas ováció vette kezdetét ezek után, és egy rövidke szünet után ismét csodálhattuk a mestert és tanítványit két nóta erejéig.
A "LAST EXIT FOR THE LOST" dallal - amely ma már szintén kultusz eposszá nőtte ki magát - ért véget a fergeteges fellépés. Bátran kijelenthetem, hogy ez alkalommal sem csalódtam a csapat zenei és technikai szereplését illetően, mert igazi profi teljesítményt varázsoltak a " Tanzbrunnen" színpadára. Remélhetőleg még lesz szerencsénk valahol ismét látni őket.
A koncerten elhangzott nóták:
Shroud / Sraight To The Light / Preacher man / Trees Come Down / Penetration / Love Under Will / Moonchild / From The Fire / Watchman / Psychonaut / Ráadás : Wake World / Zoon part. 3 . / Last Exit For The Lost /
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
