A szubkultúra a 1970-es évek végén kezdett kialakulni Angliában és az 1980-as évek közepére érte el csúcsát. Magyarországon ez későbbre tehető, nálunk 1989-re bontakozott ki leginkább, amikor külföldön éppen egy kisebb "pangás" volt megfigyelhető. Angliában a rossz oktatási rendszernek köszönhetően sok fiatal hagyta ott az iskolát és nagyon fiatalon (akár 16 évesen) alkalmi munkákból kezdtek élni, bolyongtak távolabbi célok nélkül, hogy aztán elrontott életük felett búslakodjanak, ennek az érzésnek a visszhangját hallották meg a dark zenék bánatos dallamaiban.
Magyarországon a mozgalom kiváltó okaként a rendszerváltást jelölhetjük meg. A 70-es évekre az életszínvonal stagnálni kezdett, majd a 80-as években egyre több családnál esett az életszínvonal. 70-es évektől megfigyelhtő a társadalom kettéválása, 1988-ra a politikai helyzet is megváltozott, az életszínvonal tovább csökkent, az egyes társadalmi rétegek egyre távolabb kerültek egymástól. Nőtt a munkanélküliség és a deviancia. 1990-es évek elejére a fitalok egy részének hangulatára a pesszimizmus és nihilizmus lett jellemző. Sok család került a periféria szélére és a "szuicid hajlamú szülők hasonló gyermekein"/1/ eluralkodott a jövőtlenség, a kilátástalanság, végül ezek a gyerekek alkották a magyar dark szubkultúra javát. A romló társadalmi helyzetet az alakuló szubkultúrák jól ábrázolják. Az egész a 60-as évek galerieivel kezdődött, akiket az `56-os forradalom lázadó ifjúságának utódaiként kezelnek sokszor, őket követte a 60-as évek beat-mozgalma. Ezután jöttek a csövesek, punkok, skinheadek, 80-as évek elején feltámad az új hullám (new wave), majd underground néven értelmiségi fiatalokból álló szubkultúra verbuválódik. Újra hódít a kemény rock zene és az évtized végére alakul ki az a jelenség, amit ma dark/gothnak nevezünk. Ez a szubkultúra az, amely legjobban jellemzi a fiatalok egy részének életérzését. Az akkoriban alakuló együttesek dalszövegei világosan kifejezik a magyarországi válsághelyzetet.
Magyarországon inkább darknak nevezték a mozgalmat, amely az angol sötét szóból ered, míg ennek külföldi megfelelője a goth volt. Mára már a kettő összemosodott és hazánkban is előszerettel használják inkább a goth/gothic jelzőt.
A szubkultúra gyökereit az angol punk mozgalomból eredeztethetjük, azonban míg a punkok aktívabban fellázadnak az uralkodó társadalmi rendszer ellen, hirdetve a rendszer újraszervezésének szükségességét, addig a darkok inkább passzívan visszahúzódnak, így utasítva el a fennálló normákat. ők is non-komfortisták, de veszélyt nem jelentenek a társadalomra, magukra viszont annál inkább, mert a rájuk jellemző kilátástalanság miatt önpusztító életmódba kezdhetnek.
A dark/goth szubkultúra igen meghatározó eleme a zene, amely az ide tartozó fiatalok/2/ egész életének hátteréül szolgál. A szubkultúra cimkéjét a dark, goth jelzőt, az újságírók alkalmazták először 1978-ban a Joy Divisionra, majd 1979-ben, amikor megjelent a Bauhaus Bela Lugosi`s Dead című kislemeze.
A zene a `70-es `80-as évek fordulóján alakult ki a new wave és a postpunk egy érdekes keveredése illetve új hajtása révén. Ebben az időben szinte egyszerre nőttek ki olyan irányadó zenekarok, amelyek mind a mai napig befolyással vannak az utódaikra. Ezek a zenekarok (Siouxsie and the Banshees, Bauhaus, Joy Division, The Sisters of Mercy, The Cure stb.) később mindenféle más irányzat felé elmentek, voltak inkább rockosabb hangvételűek vagy inkább poposabbak, végeredményként pedig a dark már csak egy összefoglaló névvé vált, amely mára már számos egyéb irányzatot takar (gothic rock, industrial, neofolk, EBM, dark techno, stb.). Azonban mindegyikben közös, hogy a zene alapjaiul az erős lelki érzékenység, a belső félelmek, kitaszítottság, kilátástalanság, érzelmi kiszolgáltatottság és depresszió szolgálnak, amelyek sötét, komor hangulatúvá teszik a zenei hangzást. Az önpusztítás náluk testesül meg először zenében. Ez a belső életérzés megjelenik a külsőségeben is, a zenekarok általában teljesen feketében, tupírozott hajjal, erőteljes sminkben jelentek meg a színpadon, amely aztán a közönségre is átragadt. A publikum olyan emberekből áll, akik azonosulni tudnak a zene üzenetével, hangulatával. Az akkori zenekarok és követőik alkották a dark/goth szubkultúra első generációját, amely a 80-as évek közepére teljesen kibontakozott, majd hanyatlásnak indult. Megjegyzendő, hogy ez inkább külföldre érvényes, Magyarországon a 80-as évek vége volt a szubkultúra aranykora, ekkor alakultak olyan ma is emlékezetes zenekarok, mint a Fuck of System, Árnyak vagy a Hold.
A 90-es évek elején kezdett újra feltámadni a mozgalom, új zenekarok alakultak és koncerteztek, amelyekre ismét elkezdték alkalmazni a dark/goth jelzőt. Ezek a zenekarok a régebbi nagy együttesek zenéjért lelkesedve, megpróbáltak újat alkotni, felhasználva az elődök nyújtotta alapokat. Ezek a számok még árnyaltabbak, szövegükben több a sötét romantika és az okkult elem. Ilyen zenekarok például Faith and the Muse, London After Midnight, Mephisto Waltz, Rosetta Stone, stb. Ezen zenekarok is szívesen alkalmazzák megjelenésükben a fekete színt, fehér púdert fekete szemfestékkel, a halál és az elmúlás jelképeit (koponya, kereszt, koporsók, stb.).
Mostanra felnövekvő ifjúság kialakította a szubkultúra harmadik generációját, ezek a zenék és képviselőik már egyre kevésbé hasonlítanak a gyökerekre.
Ezek az együttesek és főleg énekes frontemberei szolgálnak modellül a szubkultúra tagjainak. A csoport tagjai általában olyan családokban nőnek föl, ahol hiányzik a családtagok közötti érzelmi és intellektuális harmónia. Ahogy romlik a szülő és gyermek közötti érzelmi kapcsolat, úgy erősödik a zenekarok hatása. A család nem képes ellensúlyozni a fiatalokra zúduló élményt, amelyet ezek a együttesek kínálnak. Sokan válnak fanatikus rajongóikká egy-egy híresebb énekesnek (például Robert Smith a Cure énekese vagy Marilyn Manson), bálványozzák őket, jelvényeiket magukon hordják, megpróbálnak úgy öltözködni, mint a sztárok és amiben csak tudnak hasonlítani hozzájuk, azonosulni velük.
A zenekarok hatása olyan erős, hogy a szubkultúra tagjai ha csak tehetik igyekeznek mind több koncertjükre eljutni, még ha az éppen külföldön is van. Jó példa erre egy-egy külföldön megrendezésre kerülő dark/goth fesztivál, ahova külön buszokkal utaznak ki a társaság tagjai. A legnagyobb ilyen rendezvény minden évben a közékori hangulatot idéző Lipcsében kerül megrendezésre (World Gothic Treffen néven), ahova minden dark igyekszik legalább egyszer eljutni. Ilyenkor Lipcse egy része teljesen átalakul, hogy a gothok minden igényeit kielégítse. A koncertek mellett színházi bemutatók, egyéb performance-ok láthatók. Hatalmas bazársor kínálja portékáit megvételre. Egy ilyen fesztivál a dark/goth személy számára maga a mennyország. Ezen kívül természetesen még más fesztiválok is vissztérően megrendezésre kerülnek évente, például Bolków Castle Party, Zillo, M`era Luna.
Külsőségek
Bár a szubkultúra tagjaira általában jellemző, hogy egyéniségek szeretnének lenni és mind jobban eltérni az átlagtól, de a csoporton belül még is vannak klisék, amelyek szerint öltözködnek. Az alapot a fekete ruha teszi, fiúknál és lányoknál is. Az első generációsoknál elegendő volt egy bő fekete pulóver, fekete szoknyával-nadrággal, ma már előszerettel varratnak maguknak középkort idéző fűzőket, fűzős nadrágokat, a romantikát felelevenítő zsabós ingeket. A legújabb irányzatok pedig már a különbözőség kifejezésében látják a fekete szín kombinálását a pinkkel. Azonban minden kor és irányzat elmaradhatatlan darabja a bakancs, lehetőleg angol, fémbetétes, minél hosszabb szárral.
Ezen ruhadarabokat hétköznap is hordják, de egy egy "buli" alkalmával igyekeznek minél jobban kiöltözni. Ilyenkor a smink is erőteljesebbé válik, míg hétköznap egyszerű feketére húzott szemmel járnak. A ruhák fazonja a szinte mindent takaró középkori hosszú csipke ruháktól, a szinte semmit sem elrejtő lakkruháig, igen széles palettátájú. Ebben a közösségben teljesen elfogadott, ha egy férfi is festi az arcát és körmét, természetesen feketére.
A darkok előszerettel viselnek ezüst ékszereket, minél többet és nagyobbakat. Manapság újra elterjedőben a kereszt viselete is, koponyás minták alkalmazása.
A fekete szín nemcsak az öltözködésben van jelen, a tagok szobáiban, lakásaiban szinte mindenhol megtalálható ez a szín. Kedvelik a régi, antik bútorokat, dísztárgyakként őrizgetnek koponyákat, csontokat, kereszteket és természetesen elmaradhatalan kellék a gyertyatartó. Kedvelt jelképük még a pók és annak hálója, szívesen tartanak otthon patkányt vagy egeret.
Ezek a külsőségek igen fontosak a darkok számára, mert ez az elsődleges eszközük, hogy hirdethessék másságukat. A darkok, mint más fiatal is szembekerül a serdülőkor két lényegében egymásnak ellentmondásos igényével, az egyik az individualizáció, a másik a valahova tartozás szüksége. E két paradox vágy feloldása látszik megvalósulni a szubkultúrához való tartozással. Hiszen ehhez a csoporthoz kerülve teljesül a valahova tartozás igénye, míg a konvencionális közösségből kilépve, attól eltérőekké válnak és így megoldódik az önkifejezés, a másságérzet problémája is. A társadalom konvencióitól sikerül megszabadulniuk és mégsem magányosak. A szubkultúra jellegzetes "divatja" pedig egyszerre képviseli a csoporthoz való konformitást és a társadalmi normáktól való deviálást, de ez az eltérés még elfogadható mértékű. A külsőségek szabályozhatók, így akik nem szakadtak el nagy mértékben a konvencionális társadalomtól, azok tudják váltogatni, egyszerre mutatva a szubkultúrához és a társadalomhoz való tartozást. Tulajdonképpen a külsőségek vagyis a "dark divat" hozzák létre a másságot, a különbözőséget.
/1/ Aczél Zsófia: A darkok világa 1999.
/2/ Aczél Zsófia: A darkok világa 1999.
Egy szubkultúra vizsgálata a kézírás alapján - Grafológiai intézet; részlet.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
