A "Goth" kifejezés eredete

Pete Scathe tanulmányának fordítása

A "goth" eredetileg egy germán törzset jelöl (a gótokat), akiket a rómaiak barbárnak és kulturálatlannak tartottak, csakúgy, mint a vandálokat. Később a gótikus kifejezést egy középkori építészeti stílusra is használni kezdték, mivel a kritikusai szerint az is barbár és kulturálatlan volt. (Egyébként nagyon hasonló változáson ment keresztül a vandál kifejezés is.) Még később a terminus egy késő 18. századi-korai 19. századi irodalmi irányzatot jelölt, melynek gyakori témái voltak a halál és a természetfeletti erők.

Hogy a "goth" megnevezés végül hogyan ragadt rá a post-punk zenei mozgalomra, az eléggé homályos. A post-punk színtérrel összefüggésben legelőször valószínűleg vagy Martin Hannett, a Joy Division producere, vagy pedig a Siouxsie and the Banshees használta valamikor 1979 nyarán (lásd lentebb). 1979 vége felé, illetve 1980 elején már egyre több alkalommal előfordult zenei magazinokban, hogy a gothic szóval írták körül az olyan együtteseket, mint a Joy Division vagy a Banshees. Később, úgy 1982 felé Ian Astbury (a Southern Death Cultból - ford.) a Sex Gang Children rajongóit hívta goth-nak. Látszólag egyfajta fejlődés figyelhető meg a szó használatát illetően, miszerint a goth/gothic kifejezés először néhány együttest, majd az együttesek által létrehozott zenei mozgalmat, végül a zenei mozgalom rajongóit is jelölte, de ez azért nem ilyen egyszerű. A kifejezést körülbelül 1983-ig, tehát az eredeti felbukkanását követően jó néhány évig nem használták túl gyakran az egész mozgalom megnevezéseként. 1983 elején még leggyakrabban pozitív punk vagy posi-punk néven emlegették a majdani goth szubkultúrát - az utóbbi kifejezést Richard North használta az NME magazin 1983 februári számában.

Aztán valahogy, feltehetőleg 1983-ban a pozitív punkot mégis leváltotta a "goth"…

Az egyik első esetet, amikor a goth szót használták a szubkultúra követőire, sikerült megtalálnom az 1983 októberében megjelent ZigZag magazin egyik cikkében, amiben Tom Vague a Death Cult berlini koncertjének közönségét a következőképpen írja le: "... és szép kis bagázs van itt, egy hordára való goth. Mintha Londonban lennénk..."
Úgy tűnik, valami olyasmi történhetett, hogy egy darabig csak úgy lógott a levegőben a gothic kifejezés, alkalmanként bizonyos együtteseket ezzel írtak körül, aztán végleg rajtuk ragadt a megnevezés. Ezzel egyidejűleg a rajongóikat is elkezdték goth-nak hívni, talán a Sex Gang Children rajongóira tett megjegyzések eredményeképp.

------

Tulajdonképpen senkit nem lehet egy személyben felelőssé tenni a szubkultúra elnevezéséért, de alább megtalálhatók azon korai és szignifikáns esetek részletei, amikor a goth kifejezést használták.

The Doors 1967-ben a Doors zenéjére használták a "gothic rock" kifejezést. Ez érdekes, tekintve, hogy nem egy korai goth, illetve ahhoz kapcsolódó zenekarra voltak befolyással, pl. a Joy Divisionre is.

David Bowie 1974-ben Bowie a Diamond Dogs című albumát hívta gótikusnak. Más együttesek is élhettek ezzel a kifejezéssel, illetve lehet, hogy őket is hívták már így akkor, de tekintve Bowie tagadhatatlan befolyását az épp csak kialakulóban levő goth színtérre, ezek teljesen irrelevánsak. Arra is van némi esély hogy Bowie ezen kijelentése inspirálta Martin Hannettet és/vagy Siouxsie-t.

Joy Division Az első datálható eset, amikor a gothic kifejezést a post-punk zenével kapcsolatban használták, Tony Wilson nevéhez fűződik, aki a BBC TV "Something Else" című műsorában '79 szeptember 15-én a Joy Divisiont úgy jellemezte, hogy "a mainstream popzenéhez képest gótikus." Kétséges azonban, hogy ez lett volna a legelső alkalom, amikor ezt a szót használják a JD kapcsán.
Egy Mary Hannon által készített Factory Records interjúban, mely valamikor az Unknown Pleasures megjelenése után, de a Closer megjelenése előtt kelt, a következő bekezdést találhatjuk:
"Az egyik árulkodó jel az album címe. A másik az, ahogy Martin Hannett leírta őket: "tánczene, gótikus felhangokkal." Nem szándékosan, de Bernard Albrecht nagyon jól körülírta, hogy mit jelent az, hogy gótikus, amikor az interjúnkban a kedvenc filmjéről, a Nosferaturól beszélt: "A hangulata nagyon fenyegető, de mégis kényelmesen érzed magad benne."
A cikk aztán azzal folytatódik, hogy a Joy Divisiont "huszadik századi goth"-ként emlegeti. Sajnos a pontos forrást és a keletkezés idejét nem tudom megadni, de valószínűleg korábbi, mint az alábbi kritikák:

[Penny Kiley kritikája a liverpooli, '79 október másodikán megtartott fellépésről]
"A "goth" egy kicsit elcsépelt megnevezése a műfajnak, de a Joy Division ugyanolyan hatás kelt, mint - hogy egy nagyon kézenfekvő példát vegyünk - a Banshees."

[Des Moines kritikája a leeds-i, '79 október harmadikán megtartott fellépésről]
"Lehet, hogy Curtis úgy hadonászik, mint a félkarú szobafestő, de a gótikus tánczenét, amit vezényel..."
(a mondat a következőképp folytatódik: "... mindenki jól érti, aki meglátta benne a New Wave frontembert, és tudja, hogyan kell táncolni a Joy Divisionre!" - ford.)

[Chris Bohn kritikája a londoni, '80 február nyolcadikán megtartott fellépésről]
"A Joy Division mestere a borús gótikának..."

Ahogy a fentiekből látszik, a Mary Hannon-féle interjú után gyakorivá vált, hogy a Joy Divisiont és bizonyos más együtteseket, mint pl. a Banshees, a gothic szóval jellemeztek. A Banshees ebben az időben már gyakran élt ezzel a kifejezéssel, hogy bemutassa, milyen irányba szeretnének mozdulni a zenéjükkel, de azt nem tudom, hogy ez a Mary Hannon interjú előtt vagy után történt-e (lásd lentebb).
Mindenesetre megkockáztatom a kijelentést, hogy Hannett "gótikus felhang"-os megjegyzése megelőzi Wilson állítását, mivel mindössze két és fél hét telik el Wilson megjegyzése és Penny Kiley megállapítása között, miszerint a gothic "elcsépelt" - bár két hét az újságíró szakmában hosszú időnek számít. Mivel az Unknown Pleasures '79 május-júniusában jelent meg, arra tippelek, hogy Hannett kommentárja nagyjából '79 nyara körül hangozhatott el.

Siouxsie and the Banshees Ugyanebben az időben Siouxsie a gothic szócskával jellemezte a Banshees új zenei irányvonalát, s ezt főként a Join Hands című lemezzel kapcsolatban tette, amely 1979 augusztusának végén jelent meg. Mivel nem tudom a pontos időpontját annak, hogy Siouxsie mikor mondta ezt, sem azt, hogy Hannett mikor tette a maga megjegyzését, nehéz megállapítani, hogy melyik történt előbb.

Az alábbi idézetek Mark Paytress könyvéből, a "Siouxsie And The Banshees: The Authorised Biography"-ból származnak, és főként a Jujuval kapcsolatosak, amely 1981-ben jelent meg.

Steve Severin: Amikor megjelent a Join Hands, tényleg azt mondtuk róla, hogy gótikus, de az újságírók nem igazán emlegették így. Persze, abban az időben sok Edgar Allan Poe-t olvastunk, meg hasonlókat. Az olyan dalok, mint a "Premature Burial" arról az albumról, a szó szoros értelmében gótikusak. Phil Oakley: Nem az együttes tehetett róla, de azt gondolom, igenis ők találták fel a goth-ot abban a formában, ahogy mi ismerjük. Egyszerűen tipikusan olyanok voltak, mint amivé a goth vált - különösen az intenzív vokál és Kenny nagyszerű törzsi-jellegű dobtémái. Ezzel létrejött egy minta.

Siouxsie: Mindig is úgy gondoltam, hogy a legnagyobb erősségünk, hogy képesek vagyunk feszültséget teremteni a zenével és a témaválasztással. A Juju erős egyéniséggel bírt, amit a többi goth banda megpróbált utánozni, de csak felhígult az egész. Az ijesztgetést vették alapul az ostoba rock'n'roll pantomim előadásukhoz. Nem volt feszültség a zenéjükben. Mindenesetre, a Juju nem csak a sötétségről szólt.

S itt van még egy érdekes idézet Nick Kenttől, egy élő fellépés kritikájából, mely az NME magazinban jelent meg 1978 júliusában:

"Összehasonlíthatjuk őket olyan gothic rock formációkkal is, mint a Doors és a korai Velvet Underground."

UK Decay Egy Steve Keaton által készített interjúban, mely 1981 februárjában jelent meg a Sounds magazinban, Abbo a UK Decayből megemlítette a goth mozgalmat:
"...azt mondta, hogy 'ebből mozgalom lesz', mi meg mondtuk neki hogy áh, fél év múlva már sehol nem leszünk. Azt mondta, hogy akkor is muszáj valahogy hívni ezt, ez nem tánczene, vagy alter, vagy new pop, vagy mod... és emlékszem, azt mondtuk neki, hogy 'hát érdekel ez a gótikus izé'... Aztán ültünk, és azon röhögtünk, hogy vízköpő-formájú lemezeket kéne kiadnunk és templomokban koncerteznünk. Persze az egészet belerakta az interjúba. Fél évig minden nyugis volt, aztán amikor kijött az album, mindenki kérdezgette, hogy 'Mi ez a gótikus izé, ami iránt érdeklődtök? Tiszta hülyeség!'

Sőt, Keaton a cikket a “Punk Gothique” címmel látta el, és előrelátóan a következő kommentárt fűzte hozzá: “Vajon ez már a Punk Gothique időszaka? Most, hogy a Bauhaus is hasonló vizeken evez, vajon ez lesz a következő nagy durranás?”

Két hónappal később, Abbo a Flipside című amerikai magazinnak adott nyilatkozatában ismét gótikusként jellemezte a stílusukat:
Flipside: A zenéteknek van köze a politikához?
Abbo: Hát, igen, egy részének igen, a korai anyagainknak például nagyon sok politikai töltete van. A "For My Country" amolyan anti-nacionalista dal; pacifista. A mostani dalszövegeink a szexre és a halálra fókuszálnak, misztikusak, mi Angliában gótikusnak hívjuk őket. Az új single a magánügyekbe beleavatkozásról szól, váratlan vendégekről, szürrealitásról...

Ian Astbury/Andi Sex Gang/NME magazin Egy Dave Thompson és Jo-Anne Green által készített interjúban, mely 1994 novemberében jelent meg az Alternative Press magazinban, Ian Astbury, a Southern Death Cult énekese azt állította, hogy ő találta ki a "goth" megnevezést:
"Ez a címke jobbára csak egy vicc volt - állítja Astbury. - Az egyik akkori feltörekvő banda a Sex Gang Children volt, és Andi úgy öltözködött, mint egy Banshees-rajongó, én meg Gothic Goblinnak (gonosz kis manó - ford.) becéztem, mert alacsony srác volt és feketében járt. Szerette Edith Piafot meg az ilyen hátborzongató zenéket, és Brixtonban lakott egy épületben, amit Vizigót Toronynak hívtak. Szóval egy kis Gothic Goblin volt, a rajongói meg gótok - hát innen jön a "goth" név."

Ian egy másik cikkben, a Suzan Colon által írt "The Gloom Generation" címűben, mely 1997 júliusában jelent meg a Details Magazine hasábjain, szintén ezt állítja:
"Egy csomó embernek, aki már punk volt néhány éve, az egész valahogy nem emlékeztetett már arra, aminek igazából szánták. A goth egy esélyt adott nekik arra, hogy létrehozzanak valami olyat, ami tényleg csak az övék. Az új színtér vonzotta a nincsteleneket, egy csomó segélyből meg lopásból megélő punkot. Sokan Brixtonban laktak, mert a korai nyolcvanas években olcsó hely volt. Volt például egy banda, a Sex Gang Children, ők mindig úgy néztek ki, mint a Bauhaus meg a Specimen tagjai, és nagyon sokan lógtunk az énekessel, Andi Sexganggel. Egy viktoriánus ház felső szintjén lakott, és ha felmentünk hozzá teázni, kínai ruhát és sötét szemfestéket viselt, a haja pedig be volt állítva, a háttérben meg Edith Piaf szólt. Olyan volt, mintha Vizigót Gróf estélyt adna. Abban az időben Dave Dorrell (az NME magazin egyik újságírója - ford.) meghallotta, hogy Andit Vizigót Grófnak hívjuk, a rajongóit pedig gótoknak, úgyhogy elkezdett a színtéren mindenkit gótnak hívni."

Ez körülbelül '82 végén vagy '83 elején történhetett (amikor mindkét együttes épp csak "feltörekvő" volt), tehát már azután, hogy Martin Hannett és Abbo használta a goth terminust, de valószínűleg ez az első alkalom, amikor egy bizonyos zenei műfaj rajongóit jellemezték e módon.

Itt van még egy idézet ugyanebből a cikkből - fontos megjegyezni, hogy David Dorrell régebben az NME magazinnak írt cikkeket.
Peter Murphy: Tudom, hogy feltehetőleg a Bauhaus a '79-es ‘Bela Lugosi's Dead’-del indította el az útján azt a műfajt, amit a kritikusok gótikusnak kereszteltek el, de a goth nem több, mint az újságírók agyszüleménye, amivel a nyolcvanas években a Bauhaust, a Joy Divisiont, Iggy Pop 'The Idiot' című dalát és a többi hasonlót körülírták. A zene sokszor összeszedetlen volt, amit afféle túlvilági hangulattal kompenzáltak.
Daniel Ash: Amikor a ‘Bela Lugosi's Dead’-et felvettük, még csak négy hete volt együtt a Bauhaus. Sosem hívtuk a zenénket gótnak. Ezt néhány év múlva a sajtó ragasztotta ránk.
David Dorrell: Ó, Istenem, már megint ez! Meg sem próbálom azt állítani, hogy én írtam róluk cikket és én hívtam őket goth-nak, mert lehet, hogy egy másik újságíró volt - a speed tönkretette az emlékezetemet. De újságíróként észrevettem, hogy a punk a vége felé egyre sötétebbé vált. (John) Lyndon a Public Image Ltd.-et egyre sötétebb irányba vitte, Ian Curtis pedig azzal, hogy öngyilkos lett, nem csak az életének és a Joy Divisionnek vetett véget, hanem azt is lehetővé tette, hogy egy vákuum keletkezzen, amibe aztán egy csomó másik együttes beáramlott.
Dorrell emlékezetkihagyása ellenére az a legvalószínűbb, hogy Astbury-nek igaza volt, és Dorrell Andi Sexgang és társasága miatt vette át a gothic címkét. Ezt alátámasztja egy Andi Sexganggel készült interjú, mely Gavin Baddaley egyik cikkében olvasható:
"A fáma szerint Andi Sexgang, a Sex Gang Children énekese volt az első goth - becenevén "Vizigót Gróf", mivel szeretett díszes, sötét ruhákat hordani -, s az együttes rajongói a korai nyolcvanas években ennek folyományaként kapták a goth elnevezést. - Erről az egészről nem tudtam semmit, a hátam mögött emlegették a házamat Vizigót Toronyként - mondja nevetve Andi. - Ismertem pár zenészt, aki arrafelé lakott - azt hiszem Ian Astbury és Billy Duff [mindketten a Southern Death Cult tagjai voltak] találta ki ezt a nevet, akik, azt hiszem megemlítették ezt egy David Dorrell nevű újságírónak, aki aztán elkezdett ezzel a szóval dobálózni. De a gothic már régóta használatos volt különféle zenei stílusok jellemzésére, különösen a Joy Division zenéjére. Nekem személy szerint a gothic valami kifinomultabbat és klasszikusabbat jelent, mint a kommersz goth, amit mindenfelé lehet látni."

Kronológia:
1974: Bowie a Diamond Dogs című albumát gótikusként jellemzi
1978/07/29: Nick Kent az NME magazinban azt írja Siouxsie-ról: "Összehasonlíthatjuk őket olyan gothic rock formációkkal is mint a Doors és a korai Velvet Underground."
1979: Martin Hannett azt mondja a Joy Division-ről, hogy "tánczene, gótikus felhangokkal"
1979: A Banshees a Join Hands című albumát hívja gótikusnak
1979/09/15: Tony Wilson úgy írja le a Joy Divisiont a BBC TV Something Else című műsorában, hogy "a mainstream popzenéhez képest gótikus"
1979/10/02: Penny Kiley egy koncertbeszámolóban írja: "A ‘goth’ egy kicsit elcsépelt megnevezése a műfajnak, de a Joy Division ugyanolyan hatás kelt, mint - hogy egy nagyon kézenfekvő példát vegyünk - a Banshees."
1981/02: Egy Steve Keaton által készített interjúban, mely a Sounds magazinban jelent meg, Abbo a UK Decayből így nyilatkozik: "érdekel ez a gótikus izé'
1982 vagy korai '83: Ian Astbury goth-nak hívja a Sex Gang Children rajongóit, amit aztán az NME munkatársa, Dave Dorrell is terjeszteni kezd

Forrás : Az eredeti cikk