A francia költő és esszéíró 1867. augusztus 31-én ezen a napon hunyt el 155 esztendeje. A XIX.század egyik legnagyobb francia költője, Charles Baudelaire, nélküle egészen más lenne a modern líra. Kortársai közül csak egy szűk művészi elit ismerte átkozva és dicsőítve. Kultusza halála után terjedt el, azóta viszont hatása az egész világ költészetében óriási. Rimbaud már a XIX század 70-es éviben "a költők királya, igazi isten"-ként emlegeti. Ő és Verlaine, de mindenekelőtt Mallarmé és Valéry vallja magát követőjének a századforduló előtti francia irodalomban. Magyarországon a nyugat első nemzedéke: Ady, Kosztolányi, Tóth Árpád, Babits tisztelik benne mesterüket. Baudelaire viszont az erkölcstől, neveléstől, politikától mentes "tiszta költészet eszményét" az amerikai Edgar Allan Poe-tól örökölte, akit ő fedezett föl Európa számára és költészetének első tolmácsolója volt. A szimbolizmus a "dolgok mögötti tartalom" a "mélyebb létezés" első megfogalmazója. Írásunk folytatása itt.
