Pere-Lachaise temető

- Az aprószentek temetője -

Sehol sem gyűlt össze annyi, a halálfélelem felidézésére hivatott megdöbbentő kép, mint az Aprószentek temetőjében, Párizsban. A vallásos iszonyodást kedvelő középkori lélek itt alaposan kivehette belőle a részét. Az Aprószentek véres és siralmas mártírhalála különösen alkalmas volt rá, hogy nyers részvétet keltsen, ezt pedig a kor fölöttébb kedvelte. A XV. században különös tiszteletben részesítették az Aprószenteket; XI. Lajos "egy egész aprószentet" ajándékozott a templomnak, kristálykoporsóban. Ez a temető volt a legkedveltebb temetkezési hely. Egy párizsi püspök egy marék földet tétetett sírjába az Aprószentek temetőjéből, ha már nem nyugodhatott ott. A temetőben gazdag és szegény között nem volt különbség. Úgysem pihentek itt sokáig; annyira zsúfolt volt a temető (húsz egyházközségnek volt joga ide temetkezni), hogy rövid időn belül újra ki kellett hantolni a sírokat, el kellett adni a sírköveket, hogy újak is helyet kapjanak. Azt tartotta a néphit, hogy ebben a temetőben a holttest kilenc nap alatt csontig porlad. A koponyákat és csontokat csontkamrában halmozták fel, amelyek három oldalról övezték a temetőt. Ezerszámra hevertek a csontok közszemlére téve, egyenlőséget prédikálva mindenkinek. Többek közt a nemes Boucicaut is hozzájárult a szép csontkamrák építéséhez. Az árkádok alatt a haláltánc képei és stanzái ékeskedtek. Jobb helyet nem is lehetett volna találni a vigyorgó halál majomszerű alakjának, aki pápát, császárt, szerzetest és bolondot egyaránt elhurcol. Berry hercege, aki szintén oda akart temetkezni a templom főkapuján kifaragtatta a három halott és három élő történetét. Száz évvel később a halál nagy szobra tette teljessé a temetési szimbólumok tárlatát, ma a Louvre-ban látható - egyébként ez minden, ami a temetőből megmaradt.

Ilyen volt az a hely, ahol a XV. századi párizsiak olyan vígan sétáltak, mint utódaik 1789-ben a Palasis Royalban. Nap mint nap sokan járkáltak fel és alá az árkádok alatt, nézték a képeket, olvasgatták az egyszerű verseket, amelyek a közeledő végre figyelmeztették őket. A szünet nélkül folyó temetések és exhumálások dacára a temető nyilvános sétatér, sőt találkahely. A csontkamrák előtt boltokat nyitottak, az árkádok alatt prostituáltak kellették magukat. A templom egyik oldalába egy remetenőt falaztak be. A barátok idejöttek prédikálni, és innen indultak el a körmenetek. Egy gyerekekből álló körmenet (az Egy párizsi polgár naplója szerint 12500-an voltak ) a temetőben gyülekezett, innen vitték gyertyával a kezükben az egyik aprószentet a Notre Dame-ba, majd visszahozták a temetőbe. Még ünnepi lakomákat is rendeztek itt, annyira hozzászoktak az iszonyathoz.

Huizinga: A középkor alkonya.

Cimetiere de Pere-Lachaise (Pere-Lachaise temető)
M° Pere-Lachaise. Nyitva hétfőtől péntekig 8 órától,
szombaton 8.30-tól, vasárnap 9-től 18 óráig
(novembertől március közepéig 17.30-ig). A belépés ingyenes.

Kevés ismertebb temető van ennél a világon. Itt találjuk többek között Moličre, Chopin, Balzac, Apollinaire, Oscar Wilde, Marcel Proust vagy Edith Piaf sírját, de a leglátogatottabb egy újabb kori híresség, Jim Morrison sírhelye. Azok, akik szeretik a múlt nagyjainak a sírjait megtalálni, vagy csak egyszerűen szeretnek érdekes temetőkben sétálni, jó helyen járnak. A bejáratnál lehet ingyenes brosúrát kérni (ebben van egy kisebb térkép), vagy a szomszédos virágboltban egy részletesebbet venni (1,50 euró).

Lix Péter fotói