Legyen minden egyenes!
Semmi sem görbe,
Ne nézz soha bele a tükörbe!
Az mindig görbe.
Legyen minden tiszta!
Ne legyenek az érzések
Gubancolva össze - vissza!
Ne legyenek!
Ne legyen!
Semmi se legyen!
Éljen a tér magáért!
Szűnjön meg a lét, a szív!
Nem él az másért , csak a pusztulásért.
Pár buta pillanat,
Elillan egy másik pillanat miatt,
Meghal a szép az erő alatt,
Milyennek látsz a nap alatt?
csodálatos.
ne szólj!
ne törd el!
a csend öleljen körbe!
a kezem szorul ökölbe.
hagyd a felesleget!
lásd a szépet,
a kéket,
az érintetlen kertet.
hallgass!
érezd!
a csend ölel körbe
a fénye megcsillan a tükörbe'
lassan lefolyik a csend vére.
Helló, helló
utas vagyok.
Szememben a tűz lángja ég,
Veled maradok
görbe faveréb.
Leszédítelek,
ágaid alól a fű kicsúszik,
megtépem a tested,
szárnyaidért remegek.
***
tehénfejő leányfej
nyálas tej
műanyaggyermekét szoptató
kicsi mell
***
emberfej
kinek kell?
nyakra fel! emberfej
engedd meg, hogy játsszam
amíg akarok,
ne hagyd, hogy megakadályozzanak
az idegen karok.
nehezen jön az álom
már alig várom
hosszú a zuhanás
erőltetett várás
érzem, hogy közeleg
a jég lassan fölenged
cseppen az álom
a cseppeket magamba
szívom
jó mélyen elzárom
születik egy új világ
itt szabadon elmondom mi bánt
szabad, gátlástalan vagyok
teljesen,
meztelen,
nevetek, hisz'
sértetlen élhetek.
a cseppből lassan
újra jég lesz
felriaszt a nesz
homályosak a képek
idegen szemek néznek
félek
cseppet vérzek
ébredést megelőző pillanat
kezdődő könnycseppek
élnek az álom árnyékai még
riasztó valóság, jég
guruló gyöngykönnyek
arcom harmatos rét
gyöngyök ajkaimon terülnek szét
fűzz belőlük láncot
emelj magad köré sáncot
megvédenék a könnyek
idegenek hiába jönnek
átúsznék a tengeren
a falakat rengetem
már túl erős a falad
érzésem más irányba
halad
maradnak az ébredő könnyek
téged
láncba ölelő gyöngykönnyek
álomszülte gyöngyök
megkérgesedett rögök
sokat vártam
gyöngyajtót magam előtt
bezártam
Megjelent a Tajtékos Sorok I. számában
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
