Mecseknádasdi Schlossberg-templomrom

Nádasd legkorábbi említése 1235-ből, II. Endre adományleveléből ismert.
A falu fölötti dombon fekszik az erősség, amely eredetileg egy XIV. századi, háromhajós templom volt. Nyugati homlokzata elé még ugyanabban a században egy önálló tornyot építettek.
Pécs eleste után (1543) Nádasd is török kézre került, a megszállók a templomot erődítménnyé alakították át.

A főhajót és a mellékhajót elválasztó pillérek vonalában emelt fallal három sza-kaszra osztották a hosszházat, sőt, a déli mellékhajó alá még boltozott pincéket is ástak. A templom kerítőfalának keleti oldalán előkerült egy kisebb torony ma-radványa is, mely valószínűleg a kaput védte. A déli oldalon a kerítőfal nyomvona-lának folytatásában palánkfalra utaló cölöplyukakat is feltártak.
Evlia Cselebi török utazó is megemlékezik leírásában Nádasdról: „Egy földhalom mandula alakú, kettős kerítésű palánk erős fallal. (…) A várban templomból átala-kított Szulejmán dzsámi és negyven deszkatetejű ház van…”
A törökök kiűzése után a romok még sokáig látszottak, amint arról az újkori for-rások is beszámolnak.
A templom és az erődítés feltárását 1973-1980 között végezték, az ásatás so-rán felszínre került a többször átépített plébániatemplom, valamint a templom körüli kerítőfal.
Jelenleg a késő gótikus templom maradványai láthatóak a török kori átépítések nyomaival, a korábbi épületek a föld alatt rejtőznek.