„Itt nyugszom idelenn
Pop Ion Pipis a nevem
Megfizettem mindenért
Ahol a halál elért
Valahol Mires hegyén
Rámjött a vagonkerék.
Játékban elmerültem
Vonat alá kerültem.
Anyám sirat vár haza
Nem múlik a bánata.”
A halál és elmúlás gondolata szomorúsággal és mélabúval tölti el embert, van azonban Máramarosszigethez közel, a Tisza bal partján egy apró falucska, ahol egészen máshogyan közelítenek a kérdéshez. A helyi vidám temető közel nyolcszáz, szaploncai kékben pompázó fejfája vidám rigmusokkal, a naiv költészet nyelvén búcsúztatja az elhunytat, egyedülálló formáját mutatva a temetkezési kultúrának.
fotók: wikipédia és Mikolai
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2014. 05. 27. - 07:47 | © szerzőség: Gelka
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni