A helyszín Baden-Württemberg, Dél Németország ipari régiója, A Mercedes Benznek köszöhetően magas életszínvonal, luxusautók. Másrészről ez a székhelye a The Lost Rivers triónak is, amely 2006-tól létezik ebben a formában, előtte a Sex Pistols és Dead Boys hangzását követve a punk szcénában rontotta a levegőt.
Kevés konkrétum áll rendelkezésre a banda bemutatására, azt tudhatjuk, hogy a nevük semmi különös jelentéstartalommal nem bír, "alapvetően csak tetszett a hangzása" alapján választotta Phil, aki a Northern Star Records-nak (náluk jelent meg debüt EP-jük "My Beatific Vision" címen) adott interjújában leginkább az unalmat jelöli meg forrásanyagként; "a halálra unatkozásban megbúvó feszültséget".
Rengeteget kísérleteznek a hangokkal, a közlekedési és építési területek, valamint az ipari gépek hangját gitárral visszaadni atomhangosan és kaotikusan - bár Phil elmondása szerint teljes mértékben sosem sikerül a "leképezés", de pont ennek a lehetetlensége az igazán ösztönző számukra.
Míg Németországban vagy akár a briteknél is lanyha érdeklődés övezi egyenlőre őket (a koncertekre 10-20 ember kíváncsi), az Olaszoknál több százan voltak rajtuk, mint mondták, igazi rocksztárokként kezelték őket.
Érzésem szerint a The Lost Rivers a 2012-es második albumával (Sin and Lostness) érett be igazán, szerintem azoknak, akik a komálják a The Jesus & the Mary Chain és az A Place to Bury Strangers- féle gitárzenét, azok kísérjék figyelemmel ezt a feltörekvő triót is.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
