Az idei WGT-n vasárnap láttuk a szerb synth-wave bandát, a Sixth June-t. Nagyon igyekeztünk, hiszen a városi utazás és az állandó időből való kifutás majdnem megvonta tőlünk az élményt. Fél hétkor kezdték a koncertet az Ankerban. Szerencsére könnyen bejutottunk, a bejárat előtt nem állt sor, egy gyors pakk-átvizsgálás, benn pedig komolyabb embertömeg fogadott minket.
A 2008-ban alakult duo két tagja, az énekes, Lidija Andonov és a szintetizátoros, Laslo Antal már a színpadon voltak, épp a második számukat kezdték, a személyes kedvencemet tőlük, a Back for a Day címűt, ami egyben a 2011-es, olasz kiadású EP-jük címe is.
Az Ankerban ez a nap a synthpop, post-punk, coldwave zenékre volt specializálva, és sajnáltam, hogy ezt a bandát tették be kezdésnek. Bár nem olyan régen alakultak, mint a főzenekarok, de a legjobb előadást ők produkálták szerintem.
A koncertjük letisztult és egyszerű volt, amihez nagyon jól illettek a fények, ill. a háttérben futó kisfilm. Igazán hangulatos volt. A kisfilmről meg kell említeni, hogy a szintis Laslo érdeme, mivel a zenélés mellett grafikával, filmkészítéssel és minden féle kreatív képi ábrázolással foglalkozik. A filmben pedig Lidiját, az énekesnőt láthattuk, ahogyan a zenéhez passzoló jelenetekben szerepel. Fekete-fehér képkockákról van szó, amikben hol egy női test részletét bemutató kép, hol egy vetett árnyék, vagy egy leplen átszűrődő fénysugár jelenik meg.
Ötven perces volt a koncert, amin a korábban említett Back for a Day albumon kívűl, az első lemezükről, az Everytime-ról (2010) is megszólalt pár dal. A setlistben szerepelt pl. a Never leave me és a The Night is Coming is.
Összességében egy emocionális, sötét és melankólikus, ritmusos produkciót láthattunk minimal körítésben.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
