"...Áhítatban égve ővele szemben
	Az útjára lépve és otthont keresve,
	És szárnyat bontott a gyermeki naivitás
	Egy pillanatra elhittem, hogy lehetek más
	Egy gyönyörű nap, ami mindig csak felkel,
	De nem ez az Igazság, nem igaz, Lucifer?!
	Könnyű záporok, vigyetek messze tovább...
	Az a csillag egy fennkölt vágyakozás.
	Egyre feketébb a már kékülő égen
	Talán egy kijárat, vagy a létem kilincse?
	Az a csillag olyan, mint nyíló virág
	Azért vagyok itt, hogy lássam, de megyek tovább...
	Ígérem, többé nem nézek az égre
	Vár engem a mélység, hogy nyeljen el végre..."
Land of Charon: A Csillagút Szerelmesei
Oldalak
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
  
  
  
  
2013. 01. 06. - 09:29 | © szerzőség: Kórós Tamás 
 
 
  
 
  - A hozzászóláshoz be kell jelentkezni



































