„Ma megjelent a hazai underground szcéna egyik legnagyobb követének és énekesnőjének a lemeze! Hallgassátok! Pelenkákat felcsatolni!” Kobza Vajk zenész
“Egy igazán egyéni, eredeti énekes, akin nem fog a divat. (…) Megidéző éneke a sámánok ősi világába repíti a hallgatót, amelyben énekhangja a viharos vadságot és a szellő simogató lágyságát egyaránt képes átfogni.” Szabó Sándor zenész
Weixelbaum Laura már második szóló „nagylemezét” adta ki. Az első lemez címe: „Horror Sacer” azaz Szent Borzongás. A mostani „Hél útja” még nagyobb időintervallumot fog át. Szerepelnek benne teljesen saját dalok, de vannak textusok az emberiség kezdetéből is. Ilyen dal például már az elején démonian suttogó „Ima az éjszaka isteneihez”. Majd az „Anzu eposz”, történet a nagyravágyó istenfiúról, aki meg akarta ölni az Anzu szörnyet, de kegyetlenül meglakol beképzeltségéért. Ezt követi a tekerőlanttal kísért „Samas ima”, mely túllép az ősi pentatónia szigorú szabályain és harcos dinamikát ír le a szelíd kezdésből. Ezek után kitekintünk más korokra, a pogány és a katolicizálódott középkorra, de újra találkozunk Babilónia világával a 9. számban, ahol Weixelbaum Szabó Sándor gitárossal működik együtt, aki itt kínai citerán játszik. A dal címe: „Istár az alvilágban”.
A Weixelbaum Laura által énekelt „Terra Tremuit” (Megremeg a föld) nem veszít az eredetihez hasonló durva, egyben misztikus megszólalásából. Ez egy keresztes lovagi ének, mely valószínűleg a Szent Földön született. Hangulatából kiérezzük a hideg kőfalak között mormolt imákat és a kardokat fenő kövek fémes hangját.
„Omnes morimur”, azaz minden meghal című pestiliam, Abrahama Santa Clara írása. A félig latin, félig ófelnémet nyelvezet méginkább archaizálja a drámai mondanivalót. Nem tudunk nem felfigyelni a hatalmas hangterjedelemre, mely még különleges virtuozitással is bír.
„Hél útja”: a szöveget Weixelbaum írta, Hél, a viking kultúra Alvilág istennőjének gondolatairól. Az istennő állandó homályban él és fényre vágyik, meg akarja kaparintani az örök fényű Baldurt. A dal, nem is igazán dal, inkább egy erotikus siratóasszony kántálása, recitálása. Csak úgy, mint a következő ének, a „Völva jövendölése”. Ez a leghosszabb darab az albumon. Itt hallhatunk magyar és izlandi részleteket az Edda nyitó részéből, mely felfedi a titkokat a világ teremtésétől a ragnarökig. Weixelbaum itt valóban völvává válik, és madárként sikít, üvölt, hörög, miközben tekerőlanton kíséri magát. A viking ciklust lezáró rész következik a Havamalból, mely Odin visszajövetelét ígéri, aki szívesen átadja a tudást azoknak, „akik tudják, hogy kell írni, hogy kell olvasni. Azoknak, akik tudják, hogy kell festeni, hogy kell bizonyítani. Azoknak, akik tudják, hogy kell kérni, hogy kell felajánlani.”
Az albumot lezáró mű Goethe Faustjából való „Boszorkányszombat” címre hallgat. Ez a dal némileg feloldozást ad egyfajta fekete humorral az albumra jellemző drámai komolyság után. Van itt röfögés, seprű etikett és groteszk boszorkánymenet, mely inkább vidámabbnak és színpadiasabbnak hat, mint a korábbi dalok. A végén Belzebub felkacagása bájos, de mégis van egy sötét üzenete, mégpedig az, hogy a földi létezés lehet humoros, szép, teátrális, de valójában mégis egy siralomvölgy, amelyet pont ez a nevető gonosz irányít és zár le, mint „Hél útját” is.
Linkek, megvásárolható:
www.lauraweixelbaum.bandcamp.com
Meghallgatás:
Hél útja (Full album)
Facebook:
www.facebook.com/weixelbaumlaura/
