Monica Richards

 The Mighty / A hatalmas

Gyökerestől kitépve:
Veled vagyok

Érzem, hogy él és Vénuszként viselkedik
A varázs a vezető, amire számíthatunk, ahogy belép
Nem sütkéreztél pillantásom alatt?
Ó, a szél úgy zörgeti a rácsokat, ahogy egy hajó csikorog a sarkvidék fogságában

Azután egy rabszolgatáncos, gyöngyökkel díszítve és illatozva
Fémhideg karkötőkkel felsebzett csuklóin
Istenségem kérdése elnyerte jutalmát
Minden, a közönségnek szóló kézmozdulatával

Krisztus után 200-ban még igaz és hű vagyok a fák nyelvén
Egy pihenő katona, míg halálom tervezgették
Aztán egy szerény énekmondó, megbéklyózva, mégis énekelve
Ismerem az elmebeli vérontás zsigeri fájdalmát

Körmeim kicsorbultak és a birtok porával teltek
A fények vörösről arannyá, aranyról kékké váltak rajtam
Füst simított végig alakom körvonalán
Vakítva az arcokat a teraszon

Egyik jelenetről a másikra ugorva
Aknák között lépkedve óvatosan
Csinosan, tökéletesen és három napja éhezve
Tudom, milyen elveszteni a szívem

Nézz félre, látod az összeesküvőket a függöny mögött?
Lent a sikátorokban
Erdőkön bucskázva keresztül
A birodalmak közt vándorolva
Jól és keservesen küzdöttem halálomig
Mint egy vázadísz trójai harcos
Mitológiám szétzúzódott és szétszóródott lábaik alatt
Levelekként hullottam alá a hasonló harcoktól

Most, a szépséges hely felé törekedve
Ahol minden válasz foglyul ejtve vár
Értelme lényegére
Én vagyok a Múzsa
Sugárzásom vakít
Csak arra ragyoghatok, aki visszatükröz

Csak az én ízlésem mély
Feltámasztott
Feltámasztott
Higgy bennem
S akkor magammal viszlek

Félreértések határoznak meg?
A mindenség többezernyi éneke
Minden hatalmas felemelkedik és elbukik
Felemelkedik és elbukik

A büszkeség eltörpíti azokat, akik elvesztették hitüket bennünk
A mindenség többezernyi éneke
Minden hatalmas felemelkedik és elbukik
Felemelkedik és elbukik

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2017. 12. 17. - 07:33 | © szerzőség: Alkony