Bodza

Latin név: Sambucus nigra
Népies nevek: csetefa, csete, fái bodza, gyepi bodza, gyepűbodza, bocfa, bodzabokor

Osztály: Kétszikűek (Dicotyledonopsida)
Rend: Mácsonyavirágak (Dipsacales)
Család: Bodzafélék (Sambucaceae)

Nagyobb termetű, kis fává is megnövő cserje. Sárgásfehér, apró illatos virágai bogernyőben állnak az ágak végén. Termése feketeibolya színű, gömbölyded, húsos bogyó. Fája belül üreges, az üreget fehér bél tölti ki. A fiatal hajtások kérge zöldes, később szürkésbarna, papírszerű lesz. Május végén, június elején virágzik. Levele, éretlen bogyója és kérge mérgező.
Őshonos növény. Elsősorban nitrogénben gazdag területeken fordul elő, pl. akácosokban, de megtalálhatjuk utak mellett, parkokban, gyümölcsösökben, szőlőkben, réteken. Megjelenése sokszor gyomjellegű.

Glikozidát, rutént, illóolajat, cukrot, cseranyagot, gyümölcssavat, C- és A-vitamint, cukrot, nyomelemeket, flavonoidokat, valeriánsavat, nyomokban ként tartalmaz.

Szörp, alkoholos ital, méz, színezőanyag, leves, savanyúság, ecet készíthető belőle. A hagyományos angol ketchup egyik fő alkotórésze. A virágjából készült tea jó izzasztó, köhögéscsillapító, vizelethajtó, vértisztító és enyhe hashajtóhatású, reumás bántalmak ellen is használatos. A koszorúér megbetegedésben szenvedőknél légszomj beállta esetén használják. Flavonoid tartalma miatt antioxidánsnak számít. A bodzavirág borban áztatva annak muskotályszerű ízt ad. Levele tea formájában reumás bántalmak ellen valamint lázcsillapításra is alkalmas. Zsírban megpárolt, apróra vágott levelét fagyási sérülések kezelésére használták. Aszalt terméséből főzött tea szintén jó hashajtó, vízhajtó és izzasztószer, míg a bodzakéreg tea a népi gyógyászat szerint szív és vese betegségek valamint reumatikus bántalmak kezelésére alkalmas.

Őseink nagy becsben tartották a bodzát. Elsőnek rügyezik a fák közül, megdörzsölt levele kénkőszagot áraszt, lombja még decemberben is zöldell. Valószínűleg e tulajdonságai miatt alakult ki a bodzát övező sok hiedelem. Kétes hírű növény.
Jelenthet szerencsétlenséget, halált, szimbolizálhatja a gonosz szellemeket. A keresztények szerint azért, mert a keresztfa bodzafából készült, valamint Júdás is bodzafára akasztotta fel magát. Számukra a bodza az ördög, a gonosz lelkek fája. Írországban a boszorkányok bodzaágon lovagolnak, és a rossz szellemek is a bodzafa alatt gyűlnek össze. Skóciában és Walesben azt hiszik, hogy olyan talajon nő, amelyet vérrel öntöztek.
Az Őrségben úgy tartják, bodzát nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert belecsap a villám.
Az inkvizíció tombolása idején az emberek bodzaágat vittek magukkal, hogy megóvja őket az egyháztól. Ugyancsak balszerencsés dolog a bodzaág elégetése, feltehetően azért, mert az inkvizíció idején bodzafát raktak a máglya alá, amelyen elégették az embereket.
Vannak, akik úgy vélik, hogy a bodza védelmet nyújt a gonosz ellen. A poroszok szemében a bodza szent fa, mert alatta lakozik Puschaits istenség, aki a földdel áll kapcsolatban és a zöld ligetek pártfogója. Puschaits tiszteletére évente kétszer rendeztek ünnepségeket, tavasszal és ősszel. A cséplőpajtában megterített asztalra bodzát, kenyeret, sört és más élelmiszert halmoztak fel, hogy az elkövetkező időszakban is teljen meg gabonával a hombár. Középkori német néphit szerint a bodzában lakott a parasztudvar jó szelleme, amely megóvta a családot a tűztől és más bajoktól. A bodzát kertek védelmezőjének is tartották, ezért rossz ómen, letörni, vagy levágni egy bodzaágat, előbb engedélyt kell kérni a fától.
A palóc néphit szerint, ha a bodzára taposnak, meghajlítva földet hordanak rá, akkor a tehénből, a disznó sebéből kihull a pondró. A göcsejiek szerint a sertéseket elkerüli a vész, ha bodzaágat szórnak az ólba. A nagyon beteg gyerekeket azért rakják a bodzafa alá, hogy a bodzában élő démonok meggyógyítsák őket. Az oroszoknál és a lengyeleknél nagy tiszteletben tartják a bodzát, a termékenységgel kapcsolják össze.
Dioszkoridész az állandó életveszélyben levő urainak kígyómarás ellen borban főzött bodzagyökeret javasolt.
Időjóslásra is használták, ha a bodza még mindig virágzik, amikor már érett gyümölcsöt is hoz, hosszú lesz a tél.

Mezőhír – Mezőgazdasági Szaklap. V. évfolyam. 2001/8: Nemes növénnyé vált a bodza
Máthé Ákos – Romváry Vilmos: Fűszerek és gyógyító növények a kertből. 1991, Agricola
Dr. Turcsányi Gábor: Mezőgazdasági növénytan. Bp. 1998. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó
Varró Aladár Béla: Gyógynövények, mint háziszerek. A phytoterapia népies ismertetése. Bp. 1926. Tisza Testvérek Könyvkereskedés
web: origo.hu, botesz.hu, kertpont.hu, www.terebess.hu/tiszaorveny/vadon/bodza.html