A falnál ébredve / Awake at the Wall
Dekadenciában és józanságban, a falnál álltam
Azt gondoltam, hátat fordítok a köveknek
Azt gondoltam, otthon kellene hagynom önmagam
De minden idegen ismerte a nevemet
Egy kivételével mind elfordultak
Félelmében egyszer régebben már volt ott
Ugyanazon megkínzott ajtó mögött
Csodálkozva néztem az ágyát
Elloptam a kabátját, hogy megvédjem magam a hidegtől
Felégettem a beszédemet, hogy melegen tartsam őt
Eldobtam egy fiú száját a sajátomért
De a szépség elhagyta a korosat ezért a fiatalért
Oda akarom nyomni ajkaimat
Ehhez a téli fagyos húshoz
Odanyomni a kezeit az égre
Szemek az esőben Berlinben
Éjszaka az Ő szemeiben akarok aludni
Az esőben Berlinben
Éjszaka
A szemeiben
Az esőben
Berlinben
Alvajárás / Sleepwalk
Érezd ezeket a karokat, lopd el a karokat
Most vakok vagyunk
Takard el a szemem, a szemeim annyira nem illenek
Ehhez a helyhez
Most kemények vagyunk, csapdába ejtett végtagok
Meghajlanak a hőségben
Nyugodt, nevető tükrök állnak magányosan
Magányra van szükségük
Öreg szívek törnek össze, lépések még mindig
Hittel összefűzve
Meg tudjuk tartani a bátorságot?
Lassú kezek feltörik a családot
Mindannyian lezuhanunk, egy esély a bukásra
Alvajárva
Vedd le az arcod, meg fogsz tanulni bízni
Száraz kezekben
Ez a kalitka még mindig, Ő szétreped, most
Biztonságban vagyunk
Az igaz álmok nedvesek maradnak, a biztonság megöl
Védelem alatt állsz?
Most válaszok vagyunk, a csend teljesen összenyom
Várunk - kezeink az időben
Egyedül állunk, szükségünk van magányra
Félni fogunk a mozgástól
Félni fogunk a megállóktól
Félni fogunk az időtől
Védekezni fogunk akkor
Szerelem könnyei, mint az idegenek
Átütnek, megtörik a jeget
Közeli szavak el lesznek feledve
Kegyetlen díszleteken keresztül, késlekedés
Rejtve vagyunk a hangoktól
Festmények a távoli falakon
Rejtve vagyunk a hidegtől, mely
Még mindig hideg padlókon él
Rejtve vagyunk görnyedt férjeinktől
Becsapódó ajtók mögött
Ne rohanj az ablakhoz
Mert az élő üveg megvetemedik
Még mindig állunk
Állunk, mint a szajhák
MAGÁNYOSAK VAGYUNK.
A fuldokló / The Drowning
Három napja ébren, három napja fenn
Föld alatt lenn hat további napon át
A vágások nem tudnak áthatolni a lábamon
Elgáncsolva, csúszva, dermedten zuhanva
Kezek tartanak össze akaratlan bőrrel
Hasító, rejtőző, hívó némaság
Te, iszapházakban
Te csatorna-álomban - szerelemben
Te, mészárlásra született - kötött kesztyűk
Felöltözteted lányaidat és fiaidat
Mint önmagad - először ízlelem meg szívemet
Mint téged - táplálkozom szendergésben
Mint te - szemeimet messze magam mögött hagytam
Leszámolás alatt és még mindig fuldokolva
Aludj a nyolcadik napon
Aludj a nyolcadik napon
Karmold meg utam hátulról előre
Könnyezve, megfeszülve, küszködve, vakon
Nincs józanság, mely visszaállít a lábamra
Egy üres szobában vagyok
Könyveket égetek érted
Elvesztem az ágyban veled
Összetöröm ezeket a tükröket
Hogy bevégezzek mindent, amit eddig láttam
Mint te - összetört vagyok és törékeny
Mint te - először ízlelem meg a szívem
Mint te - szendergésben táplálkozom
Mint te - szemeimet messze magam mögött hagytam
Leszámolás alatt és még mindig fuldokolva
Szomorú óra / The Blue Hour
Azért jöttem, hogy melléd feküdjek
Azért jöttem, hogy felismerjem a fényt a sötétségben
Azért jöttem, hogy valakiben megbízzak
És ez az egy tegnap meghalt
Most, hogy lefeküdtem aludni
Azért, ami értékes
Jelmezekbe öltöztetem könnyeimet
Soha nem fogunk újra...,kővé változom-e?
Párnám fuldokló szélei elkapják az utolsó sóhajt
Egy sivatagon átvezetve
A lélegzet túl mély, a lélegzet túl rég óta
Elfeledett lett
Most, hogy kitöröltem az esélyt a szemeimből
Most, hogy minden becsületes óra
Óceánokat temet be homokkal
Mikor fogok én, fogunk-e mi ott állni a parton
Hogy megtisztítsuk lelkeinket?
Az emlékek túl mélyek
Vagy az emlékek túl régóta elfeledettek lettek
Most, hogy elveszítettem az esélyt a halálra?
Amint leszáll az este / As Evening Falls
Itt vagyunk most
Ebben az isteni szörnyű államban
Ahol nincs semmi mondanivaló
Vesszünk el ebben a képben
Alkalomhoz öltözötten
Aztán zárd el, zárd el
Folyton kérdez
Biztos, hogy vannak válaszok
Ha bárki is itt marad
Hogy azonnal válaszoljon
Azt mondták, túl gyengék vagyunk
Azt mondtad, túl erős vagy
És azt mondtam:" bárcsak itt lennél "
És ahogy leszáll az este körénk
"Vakon" tudnánk használni a szavakat
Amint leszáll az este
Túl gyorsan szétterjednek a szavak
Mint valaki tükröződése valaki szemében
Mentsd meg csókjaidat néhány másik vasárnapért
Fázom, és a levegő elvékonyodik
A távolság-e, melyben mindig reménykedtünk
Vagy ez a végszavunk?
Táncolunk tovább
Amíg kezeink áttörik a falon lévő tükröt
És amint leszáll körénk az este
"Vakká" változtathatnánk önmagunkat
Leszálló Elektra / Electra Descending
Megvetéssel zörögnek az ablakok
Lehámozva egy halott rózsákból font gyűrűt
Hamarosan esni fog, kék vidékek
Megfulladáshoz vezetnek
A falak magasan vannak
Olajos tégla-körben
És ólomlábak - kőzuhatagok
Mi lett a lánnyal? A bűn bérei
Mi lett a fiúval? Közeledik
És mi lett a harangokkal?
Bütykök nyaldossák a felhőket
Mindenki dobozokban áll
Ezüst tűkkel lüktetve
Nekem nincs nevem vagy dobozom, ahová állhatnék
Megfulladásomhoz vezetnek
A tűz odaadása trónjáról
királyi köpönyeg / Electra
Azért teremtettek, hogy feltöltsük cipőnket
Agyaggal
Folyóágyakban alszunk
Felébredtem / Leszálló Electra
Felölti Iokaszté menyegzői köntösét
Megvetéssel zörögnek az ablakok
Lehámoznak egy halott rózsákból font gyűrűt
Cervix Couch
Mind együtt, mind magányosan
A helyek nem várnak haza
Szerelmi korlátok hitvallása nem a mi utunk
Árnyéktalanul énekelve, mint a napunk
A halaskofák elhagyják a szegénynegyedet
Az anyák elhagyják fiaikat
Amíg a kíváncsi férfiak
Kíváncsi mosolyukkal
Párjaikat visszautasítva
Egyenként elmennek
Tettektől mentesen, de a félelemtől nem
Megszámoljuk magunkat, mindig itt vagyunk
Idegen vágyakat táplálunk a sötétben
Mind sarokba szorítva a fasorokban
Énekkarok hárfái megtöltik a levegőt
A szégyen bélyege már ott van
Papírszalagokat dobálnak a széllel szemben
Arcunkon keresztül érezzük...
Ez az üvegház / This Glass House
Ebben az üvegházban
Azt suttogja: "szerelem"
Hányszor kell végigülnöm a "világvégét"?
Némán lehajtja fejét a számra
Testemet törött hátamon hagyja
Az izzása elcsábít engem
De szükségem van érzésre és gyógymódra
Ebben az üvegházban
Egyszer az életben
Egyszer túl mindenen
Ajtórésekben állt
A peremen állt
Nézőpontja tűz volt a fénysugárban
A nézőpontom megrázkódott
Elvette az eszemet
Kérlek, ne zavarj meg engem
Beburkolózom tiszta, fehér lepedőkbe
Megfogom szennyes kezeit, hogy betakarjon
Hagyd el a szobánkat
Mint a vágyak, érintetlenül
Mi a barbárok fiai vagyunk
Mi a por fiai vagyunk
A menekülő holdkóros / The Fleeing Somnambulist
Ectoplazmák barangolnak, hogy üdvözöljék
A húsevő alvás szegélyét
Volt ott egy férfi óriási, fehér kecskefejjel
Keresztülsöpört a német tájon
- áttetszővé tudnak válni -
Tökéletes haj árad le
És a szájból körben a lábig
A fiú teste két széles virágláda között
Volt összehurkolva
Mintha biztonságosan elrejtené
Az anyaméhbe
- áttetszővé tudnak válni -
Eső után / After the Rain
A kitörés
Horrorok ismerete
Mely előttem fekszik
A pusztulás öt éve
Megbotránkozás
Belevág az ismeretlenbe
Az öntudatlan sugallat világa
Tiszta alázatos jelképek
Kétszer száműzték ámulatba
Az eső után
Az eső után
Az eső után
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
