- Hogy ki is volt Olga néni édesapja valójában, nehéz lenne megfogalmazni egy mondatban. Esterházy Péter ezt mondta róla: "Csáth Géza korunk egyik legjelentősebb íróművésze. Véleményem szerint a Beatles együttessel is felér." -
A varázsló halála
Az első önéletrajzában - még nem Csáth Gézaként, hanem valódi nevével, Brenner Józsefként jelölve - így írt magáról: "Születtem 1887. február 13-án. Középiskolámat Szabadkán végeztem. Orvosi oklevelet Budapesten szereztem 1909-ben. Azóta az egyetem Elme- és Idegkórtani klinikáján működöm. Mint gimnáziumi tanuló küldtem el Bródy Sándornak A kályha című novellámat, aki (...) írásra buzdított..."
Pályája - mind az orvoslás, az irodalom, a zene, a festészet területén - felfelé ívelt: élete során öt novelláskötet (A varázsló kertje, 1908; Az albíróék és egyéb elbeszélések, 1909; Délutáni álom, 1911; Schmith mézeskalácsos, 1912; Muzsikusok, 1913), öt színmű (Janika, 1911; Hamvazószerda, 1911; Horváték, 1912; Kisvárosi történet, 1914; Zách Klára, 1915), egy kisregény, melyet Havas Emillel és Munk Artúrral közösen írt (A repülő Vucsidol, 1906), kétkötetnyi zenei írás, egy kötet esszé, tanulmány, kritika, több néhány zenemű és egy elmeorvosi tanulmány jelent meg (Az elmebetegségek psychikus mechanizmusa, 1912) és persze sok-sok különféle írás a korabeli lapokban szanaszét.
Manapság a divatba jött Csáth Gézáról annyit tudunk, hogy Kosztolányi unokatestvére volt, pszichiáterként dolgozott, naplóiban anatómiai részletességgel számolt be különböző szexuális kalandjairól, majd elhatalmasodott rajta a morfinizmus, és miután teljesen elborult az elméje, lelőtte feleségét és öngyilkos lett. Csáth Géza, a morfinista író - így vonult be a köztudatba.
Csáth Géza szenvedélybeteg volt. Mindenkin segíteni akart, csak önmagán nem tudott. Kosztolányi így írt róla 1919-ben: "Leírhatatlanul sokat szenvedett. Vértanú testén nem volt egyetlen fillérnyi helyecske sem, melyet föl ne tépett volna az oltótű. Tályogok keletkeztek rajta, és szíjakkal kötötte át lábát, hogy valahogy vánszorogni tudjon. Így dolgozott évekig..."
Novelláival a modern magyar irodalmat alapozta meg, emellett a Nyugat legjobb zenekritikusa volt (melynek első száma már közölte írását). Emberként és orvosként sokakon segített a háborúban és rendelőjében, sőt, kitűnően rajzolt, festett, zenét szerzett. Írók, költők, irodalomtörténészek egész sora méltatta és hívta fel műveire a figyelmet - a sor Kosztolányitól Esterházyig tart. De mégsem tanítják azt, hogy Kosztolányi korai költészete és élete elválaszthatatlan Csáth Gézától, valamint, hogy Csáth ösztönözte írásra Kosztolányit, amikor úgy tűnt, hogy az feladja a költészetet. Nem beszélnek eleget színműveiről, a Janikáról, a Horvátékról vagy a Hamvazószerdáról, amelyeket nagy sikerrel játszottak, s játszanak ma is a színházak.
Csáth Géza 1909-ben, az Orvostudományi Egyetem elvégzése után a Moravcsik Ernő vezette budapesti Elme- és Idegkórtani Klinikán, a Balassa utca 6.-ban dolgozott gyakornokként. De nemhogy csak dolgozott, ott is lakott és alkotott (az 1909 és 1913 közötti műveit majdnem mind ott írta). Erről ő is beszámol naplójában, de Kosztolányi Dezsőné is megemlíti egy írásában: "Végső kétségbeesésemben elmegyek az idegklinikára. Itt ifjabb Brenner József, Kosztolányi Dezső unokaöccse az egyik segédorvos. Benn lakik a klinikán..."
A ma is működő Pszichiátriai és Neurológiai Klinika alaprajzának egy 1909-es, francia nyelvű kiadásából kiderült, hogy a II. emeleten volt két szoba, melyeket a pontos fordítás szerint "a doktorok belső szobájaként", azaz orvosi magánlakásként használtak.
Az épület jobb és bal szárnya ma és akkor is elkülönült; a bal szárnyon a pszichiátriai részleg, a jobbon pedig a neurológiai működik, működött. Az alaprajz egyértelműen mindkét oldalon jelöl szobát, de mivel Csáth Géza a pszichiátriai részen dolgozott, ezért bizonyíthatóan csak és kizárólag az épület bal szárnyának orvosi magánlakásában lakhatott. A szobától körülbelül két méterre található az általa is említett melléklépcső; a II. emeletről egyébként csak ezen lehet lejutni, főlépcső nem tartozik az épület ezen részéhez. "A melléklépcsőn némi aggodalommal surranunk le. Gyűlölettel gondolok a professzor besúgószisztémájára, egész irigy, szegényes rendszeretetére." (Csáth Géza, 1913. X. 8.) Az épületet azóta többször átalakították, ma a régi orvosi szoba gyógyszerszint-meghatározóként működik. Az ott dolgozó orvosok alátámasztották a "belső szoba" tényét, egészen az átépítésig, a 60-as évekig volt ott orvosi magánlakás.
Csáth Géza életének utolsó egynéhány évében már nem írt novellákat. Fürdőorvosként és községi orvosként dolgozott, majd, hogy meggyógyuljon, kórházba vonult. Sajnos semmifajta kezelés nem segített rajta. Mint ahogy Dér Zoltán és Szajbély Mihály tanulmányai alapján ismeretes, megszökött, és 1919. július 22-én földúlt idegállapotban, három revolvergolyóval megölte feleségét, majd nagy adag morfiumot vett be, felvágta ereit, hogy ő is meghaljon. (Ekkor volt kislánya, Olga egyéves.) Az öngyilkosság nem sikerült neki, egy szerb katonaorvos rögtön gyomormosást végzett rajta, bekötözte sebeit, és a bajai kórházba szállították. Itt többször meglátogatta öccse, Brenner Dezső, akinek még a temetési számlák láttán sem hitte el, hogy felesége meghalt. Szeptember 3-án hozzátartozói kérésére átszállították a szabadkai Mária Valéria Közkórház elmebetegosztályára, ahol 2291. szám alatt fölvették a 94. osztályra Psychosis ex intoxicatiam morphinismus diagnózissal. A kórrajz tanúsága szerint már nyugodtan viselkedett, kérdésekre értelmesen válaszolt, hely-, idő- és térbeli viszonyokról tájékozott volt, de minduntalan öngyilkossági szándékát emlegette, mert gyógyíthatatlannak tartotta magát. Szeptember 11-én reggel kórházi ruhájában megszökött az osztályról, nagy mennyiségű pantopont lopott, és 100 koronával, gyalog Budapest felé vette az irányt, hogy a Moravcsik-klinikán kezeltesse magát. A demarkációs vonalnál szerb határőrök tartóztatták fel, de - a korabeli, halála után megjelent búcsúztatókkal és emlékezésekkel ellentétben - nem lőttek rá, nem dulakodott velük, nem futott el, nem kínszenvedések közepette halt meg egy árokparton. Bekísérték az őrszobára, majd egy óvatlan pillanatban bevette a nagy adag pantopont, elszédült és lebukott a földre. Halála után sorra jelentek meg a homályosabbnál homályosabb, pontatlan emlékezések - például Karinthy 1919 novemberében, a Nyugat 974-977. számában azt írja, hogy hat revolvergolyóval ölte meg feleségét, Juhász Gyula a Délmagyarországban 1919. október 4-én adja közre Falusi idill címmel írását, melyet így kezd: "Csáth Géza, a modern magyar irodalom egyik nagy reménysége, meghalt a bajai kórházban..." Kosztolányi pedig szeptember 12-ére teszi Csáth halálának napját.
A félreértések eloszlatása végett közlöm a Szabadkai Önkormányzat Anyakönyvi Hivatalában található halotti bizonyítványban leírtakat:
"MKU knjiga br. 71, 1187/1919. bejegyzés 1919. szeptember 13-án: Özvegy Brenner József 1919. szeptember 11-én délután 6 órakor halt meg, 32 évesen.
Foglalkozása: orvos
Lakcíme: Szabadka I kör 84
Házastársa: néhai Jónás Olga
Szülei: néhai Brenner József és néhai Decsy Etelka
Az elhalálozás helye: Szabadka tölgyfási erdő között
A halál oka: önmérgezés"
Szabadkán temették el, de a temetés előtt öccse felboncoltatta a holttestet. Csáth még életében rendelkezett úgy, hogy szívét, máját és az agyát mielőbb juttassák fel Schuszter Gyula barátjának, az Elme- és Idegkórtani Klinikára. A kérésnek eleget téve dr. Vály Dezső vette ki a három testrészt, hogy Brenner Dezső felvihesse az agysebésznek. Ezek közül csak az agyvelőt sikerült feljuttatnia, de mikor a formalinból Schuszter Gyula kivett egy mintát, kiderült, hogy az agysejtek már rég felbomlottak. Nem sikerült megvizsgálnia Csáth agyát, ezért az orvos barát 1919 szeptemberében földbe temette az agyvelőt a klinika kertjében.
Csáthra jellemző végkifejlet hát, hogy az író testének egy darabja ma is ott nyugszik a Balassa utcai fák között. Csáth ezenkívül még azt szerette volna, ha sírjára nagy, feketére pácolt tölgyfakeresztet állít az "utókor", és belevéseti Weiner Leó Chopin emlékére írt művének utolsó öt ütemét. Természetesen ezek közül semmi nem vált valóra. Csáth Géza ma jelöletlen sírban nyugszik Szabadkán.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
