A „The Machinists Reunited Tour 2022” keretei közt ismét hazánkba látogatott a német Die Krupps, a kanadai Front Line Assembly, valamint a szintén német Tension Control és vasárnap este az A38-as hajó koncerttermében léptek fel. A későbbi állomásoknál még a Priest-el egészült ki a sor, amit én nagyon bántam, hogy nálunk sajnos ők kimaradtak.
A Tension Control old-school EBM-et vitt a színpadra a meghirdetett kezdéshez képest negyed órával korábban. Sajnos sehol nem volt ez kiírva, így aki nagyon kicentizte az érkezést, az nem lehetett túl boldog, hogy lemaradt a koncert elejéről. A 2016 óta működő zenekar a DAF, a Spetsnaz és az Orange Sector legjavát alkalmazta a zenei pályája alatt. Ebből a szempontból a banda zeneileg nagyon is ismerősen szólt, úgy láttam ez a közönséget is örömmel töltötte el. Az énekes Michael a színpadi jelenlétével gyorsan kapcsolatot teremtett velünk. Láthatóan nagyon tetszett neki a fogadtatás, az egyik klán tag már rögtön az első szám alatt felpattant a színpadra és masírozni kezdett, amíg le nem parancsolták onnan. A megközelítés világos és őszinte volt: strukturált és táncolható klasszikus stílusú EBM angol és német nyelven („Kraftsport”, „It Doesn't Work”, „Ton Aus Strom”, „Passion For Aggression”), amely élőben különösen meggyőző volt. A ritmusok megragadtak, a basszusok lüktettek, megfelelő bemelegítő programot biztosítottak a bakancsos lábaknak.
Pár perc után máris kezdett a Front Line Assembly. Ahogyan szinte napra pontosan négy évvel ezelőtt, most is felcserélték a Front és a Krupps sorrendet, amit én személy szerint nem bántam, de volt olyan, aki emiatt a cserebere miatt lekésett róluk. Bill most is utolsóként lépett a színpadra, meglehetősen fáradtnak és lassúnak tűnt, nem volt a legjobb formában. Görnyedten, nyúzottan és eléggé meggyötörten kapaszkodott a mikrofonállványába és olyan bágyadtan ejtette ki a szavakat, mintha fizikai fájdalmat okozott volna neki. Tim (sokszor magasba emelte a kifejezetten a mai estére BUDAPEST feliratott viselő gitárját) és a dobos viszont ezerrel pörögtek és próbálták elvinni a show-t. Zeneileg nekem mégis ez volt a legjobb FLA koncertem, mivel setlistában inkább a gyorsabb számok szerepeltek („Resist”, „Mindphaser”, „Millenium” és a Falco -féle „Rock Me Amadeus feldolgozás) és így most nem aludt be senki sem mellettem, nem úgy, mint a legutóbbi fellépéseken.
A hajós bulit a veterán Die Krupps zárta. A Jürgen Engler körüli zenekar régóta a zenetörténet élő darabja, ugyanakkor az indusztriális jelenben is megszilárdították már a helyüket. Az énekes végig nagyon lelkes volt, ami a közönségre is átragadt, ugyanis akkora pogózás alakult ki, hogy sokan inkább kimenekültek az erőtől duzzadók ugrálási-lökdösődési köréből. Tovább izzította a jónépet a színpad széléhez állított nagy, cső alakú acélhangszeren boldogan csörömpölő frontember. A kemény hangzások a barázdált metál és elektró között már az első hangoktól kezdve biztosítottak minket arról, hogy minden várakozást felülmúló méltó befejezése lesz ez az estének. Az olyan számok, mint a „Nazis Auf Speed” és a „Schmutzfabrik” már régóta modern klasszikusokká váltak, amelyek megérdemelték az ünneplést. A fülbemászó „Der Amboss” és a „Robo Sapiens” megmozgatta a közönséget, jól működött az együtténeklés is. A visszatapsolás után még két szám következett, a „To The Hilt” és a „Fatherland” elteltével a dalnok igyekezett minden feléje nyúló kézzel lepacsizni. A banda az ipari műfajt az elvárt módon valósította meg, mégpedig acélosan. Erőteljes volt mint mindig, az EBM és az indusztriális rock szerelmeseinek a korábbi évek alatt megszokott szettet szolgálta fel régi és újabb slágerekkel.
Sok, ezer éve nem látott ismerőssel futottam össze, mindenki mámorban (és izzadtságban) úszva beszélt a koncertekről, mindhárom bandánál jó volt a hangzás is. Az már kevésbé tetszett nekik, hogy nem írták ki a valós kezdési időpontokat, illetve egy kisebb rendezvény miatt nem lehetett felmenni a hajó fedélzetére cigizni, használni a fenti pultokat is, hogy hamarabb a hűsítő nedűhöz jussunk, vagy csak egyszerűen friss levegőt szívni.
Aki még nagyon nem vágyott az alvásra, az kitáncolhatta magát az after partin a 101 Klub-ban. Mi még betértünk pár órára és ahhoz képest, hogy másnap munkanap volt, szép számban voltak emberek még hajnal 2-3 felé is.
Várjuk vissza jövőre a fiúkat, remélem ismét ellátogatnak kishazánkba!
