Kórós Tamás

"...Áhítatban égve ővele szemben
Az útjára lépve és otthont keresve,
És szárnyat bontott a gyermeki naivitás
Egy pillanatra elhittem, hogy lehetek más
Egy gyönyörű nap, ami mindig csak felkel,
De nem ez az Igazság, nem igaz, Lucifer?!
Könnyű záporok, vigyetek messze tovább...
Az a csillag egy fennkölt vágyakozás.
Egyre feketébb a már kékülő égen
Talán egy kijárat, vagy a létem kilincse?
Az a csillag olyan, mint nyíló virág
Azért vagyok itt, hogy lássam, de megyek tovább...
Ígérem, többé nem nézek az égre
Vár engem a mélység, hogy nyeljen el végre..."
Land of Charon: A Csillagút Szerelmesei