Szerencsésnek érzem magamat, mert egy hónapon belül két mélyen megérintő kiállításra juthattam el. Míg a Gothic Modern-ért Bécsig kellett utaznom az Albertinába, addig a Tate és a Szépművészeti múzeum összefogásaként Budapesten bemutatott "Blake tárlat" átfogó képet mutat itthon a látogatónak nemcsak a "látomásos művészet profétájáról", de betekintést nyerhetünk a korszellembe és kortársai-követői világába is.
2025. szeptember 26-án nyílt meg a budapesti Szépművészeti Múzeumban a „Menny és Pokol házassága – William Blake és kortársai” című kiállítás, amely január 11-ig látogatható. Első ízben látható hazánkban tematikusan ennyi alkotás az alkotótól, de a 40-nél is több rajzon-festményen és illusztráción túl pazar - bár korántsem felhőtlen - élményt nyújt a tárlat egésze. Az alkotót inspiráló, őt tisztelettel követők, vagy vele összefüggésbe hozható kortársak-elődök (nem kisebb nevekről van itt szó, mint Fuseli, Colman vagy Turner) munkáinak sokasága is terítékre került.
Gyakorlati tanácsként javaslom az elmélyült szemlélődésre a két és fél - három órás rászánást.
A Szépművészeti Múzeum ügyes rendezői elv mentén vezeti látogatóját, többszörös tematika érhető tetten. Mindenek előtt Blake művészeti nyelveit (festő és költőként egyaránt maradandót alkotott) a kor digitális eszköztárával - hangoskönyv és animáció - megtámogatva mutatja be. Bár nem hangsúlyosan, de már a tárlat elején kitekint a magyar párhuzamokra (Szerb Antal, Szabó Lőrinc és Kondor Béla). A "magyar sarok" jelentette számomra az egyetlen apró botlást a vizuális örömök terén: a Borsos-Lőrinc alkotóduó Blaek installációja visszarántott a földre egy pillanatra az "irtózat és veszedelem" mezsgyéjéről. Kondor Béla illusztrációi Blake-hez, mint mesteréhez szólnak - "emlékezetes ábrándként" rögzültek karcai. Az Utas és holdvilág írója elsőként írt tanulmányt William Blake-ről 1928-ban, a tárlaton többször visszaköszönő Tigris c. költeményt pedig beválogatta Szerb Antal az antológiájába. "Ha a versek megmaradnak, talán a lényeg marad meg."
A nagyobb tematikus egységek között népszerű lehet a Fantasztikus teremtmények gyűjteménye, a központ alakként e szimbolikus-mitikus fura-hadat a Bolha szelleme uralja - Blake leghíresebb látomásos teremtménye. Ahogy már a 18. században is a rettenetre és természetfelettire a kor embere éhesen fogékonnyá vált, nem lehet ez másképpen kiábrándult századelőnkben sem: Blake és Mortimer kreatúrái vagy groteszkjei méltán érdemelnek figyelmet. Ezek után William Turner és Von Holst, a híres kortársak festményei sorakoznak.
Elmondható, hogy egy pillanatra sem enged a tárlat, végig a figyelem kellemes szorításában tart; tartósan magas színvonalú és izgalmas szekciókon vezetve.
A "Newton teste" terem az antik hagyományokat idézi, itt mutatkozik be a kiállítás egyik ritkán közönség elé kerülő darabja, az Urizent bemutató, a tudomány kritikáját és a ráció "falait" bontó alkotás. Csoportba helyezve láthatóak természetesen; olyan kiemelkedő festmények társaságában mint például az Európa:jövendölés, vagy a Bűnbeesés.
Itt már a kiállítás derekán is túljuthattunk, de kicsit felborítottam a sorrendet. Az említett rendezői elv egyik emlékezetes csúcspontja számomra már az első harmad Özönvíz-termében fogadott. Francis Darby és Jacob More műremekei a büntetéstől rettegő kor emberének gondolatait-érzéseit sűrítik vászonra.
A Gótika egy külön romantikus részleggel; templomok és várak metszeteivel szelídül. Érzelmes, elvágyodó Cuit, Cotman és Porter vagy Thomas Girtin (számomra emlékezetesen) és számos más alkotóktól.
Komor, de sötét kontúrjai ellenére lenyűgöző-letaglózó a Sátán és az alvilág "bugyra", a kiállítás baljós záróakkordja. Metamorfózis és lázadás, a világ végének várása, vagy az attól való félelem. A sötét erők eljövetele. Blake ekkor már Dante poklának bugyrain dolgozik, divat a pusztulás és a komor látomások ábrázolása.A John Martinnak tulajdonított Pandemonium ennek a teremnek egyik csúcspontja.
Bosch kiállításán annak idején - joggal - kígyózó sorok vártak "betekintésre". Élek a gyanúperrel, ez a Blake kiállításán nem biztos, hogy ugyanígy alakul. Remélem tévedek, mert Blake összetett alkotózsenije, a kurátori munka ügyes korbehelyezése és tematizálása, a pazar kortársi körítés számomra közelibbé, érthetőbbé és összetettebbé varázsolta a "Mennyek és Pokol házasságát", egészen biztosan maradandó élménnyel gazdagítva lelkemet. A bugyrokat és fellegeket is megjárva napokig a hatása alatt tartottak William Blake és társainak látomásai.
