Wave-Gotik-Treffen 2016 | Beszámoló

25. Wave-Gothic-Treffen, Lipcse

Nyugodtan elmondható, hogy kicentizve érkeztünk a gyönyörű szász városba a 2016-os WGT-re. A legnagyobb gothic fesztivál május 13 és 16 között 25. alakalommal várt minket.

Nagy fájdalmunkra nem csak a nulladik napi óriási szigetes vidámpark ment veszendőb idén, de a pénteki kezdésnél is csúszva érkeztünk a városba. A Triarii előadásról így lemaradtunk. Pedig az egyszer biztos, hogy a martial-industrial-neofolk szcéna egyik meghatározó formációja Ők.
A Derniere Volonte egy populárisabb, de egész ütős kis albumot hozott össze 2016-ban, na sajnos ez is ment  a lecsóba.
Az viszont  a szerencsénk számlájára írható, hogy szállásunk úgy helyezkedett el Kreuzbergben, hogy egy laza sétával odaértünk a Pink Turns Blue exkluzív koncertjére, ami délután kezdődött egy hangulatos pubban. Az Aerdt című album takra lepörgött az első nótától az utolsóig, és azt mondhatom kellett ez keretként. Az utosó nap Treffen-záró koncertje ugyanis már fáradtan és túlontúli tömegben ért minket.

A második nap reggelén egyből egy kis kikapcsolódást ígérő séta Lipcsében. Az Agra Messeparkot ne csak sátorvárosnak, koncerteknek és a Blackmarkethallnak helyet adó létesítménynek képzeljétek el. Több hektáros terület ad otthont a Pogány Falunak, ahol vásárosok, hagyományőrző csoportok árulják portékájukat, vagy mutatják be tudásuk legjavát. Koncerteknek is helyet ad, a hely szelleméhez illő középkori zenét játszó, vagy a neoclassical zenekarok közreműködésével.

A 2006-os Bau’ turné berlini állomásán volt szerencsém részt venni, így a „legendavárás” helyett inkább a kíváncsiság hajtott a lipcsei koncertre. Murphy az előbb leírtak ellenére korántsem lefutott zenész, jelenleg is világszerte adja több ezer látogatót vonzó koncertjeit, furcsamód Spanyolországban és Portugáliában mindmáig kultusza van, a jegyeket pár nap alatt kapkodják el elővételben.
Lehet, hogy Peter a múltjából él, igaz talán az is – ízlések és pofonok – hogy a szólóalbumokon 1-2 ütős nótán kívül hamar megfáradhat az ember, de akinek van miből dolgozni (több mint harminc esztendő), nyugodt lelkiismerettel teheti, ha Allah – Murphy áttért az iszlám hitre – olyan torokkal áldotta meg, mint a koncert végén már boával a nyaka körül pózoló megérdemelten ünnepelt hősünket. Azt gondolom, akinek alkalma lesz élőben őt megnézni, osztani fogja véleményemet.
 A zavar lassan oszlott, de megérte türelmesnek lenni; amikor a potméterek helyén voltak, akkor indult el a szekér igazán. Innentől számomra teljesen mindegy volt, hogy mennyire ügyesen is vannak összevegyítve feldolgozások.

Ki még nem látta nehezen hiszi, méretben a BNV B Pavilonjához tudnám hasonlítani az Agra-shopot. CD-k, ruhák, kiegészítők, könyvek, sőt bútorok is tonnaszámra. Nem kicsi, több négyzetméteres standokon. X-Tra-X, Aderlass, Qeen Of Darkness jutnak eszembe, ha képeimet nézegetem, hogy csak pár kiállítót említsek. Azt hiszem, ide mindannyian betérnétek shoppingolni ifjú - vagy Lipcsében még nem járt - olvasók. A legjobb hely arra, hogy megszabaduljunk az eurótól. S ha azt mondom, hogy CD-khez igen baráti áron jutottam? Vásároltunk is eleget belőle! A ruhák? Teszitek fel a kérdést. Extrémtől, a hétköznap is viselhető szolidabb darabokon keresztül van itt minden, több méretben. Ugyanez érvényes az ékszerekre is. Jelképek, egész kavalkádja… Fordított kereszttől Thor kalapácson át a kelta keresztig. Kérem, eladó itt minden. S pár euro árán válhatunk alkalmi látogatóból vérbeli Treffenezővé. De mi, vajon beérjük-e ennyivel? A válasz egyértelmű, nem. Önmagunkat kell megtalálni a nagy kavalkád sokféléje, és mondjuk ki- néha elég tucat termékei között. Hogy tudatos vásárlóként megtalálhatjuk az igazán nekünk valót. S így a sok összevásárolt drágaság is több lesz már, mint vásárfia, poén, miegymás. A részünkké válik, kifejezi személyiségünket.

Erre a koncertre nagyon számítottam, a Kuppelhalle zsúfolásig meg is telt. Ilyen szép koncertekre van szükség, hogy  alélek csordultig teljen. A Volkpalast harmadik napi csúcskoncertjén a szóban forgó The Blue Angel Lounge nevű bandát láthattuk, akiket felvételekről hallgatva is jó kategóriába sorol az ember, de élőben sokkal áthatóbb a zenéjük. 2006-ban alakult post-punk banda, Nils “O.” Ottensmeyer, énekes és Dennis Melster vezetésével álltak össze. Nevük egy New York-i klubból származik, ahol a 70’-es években Nico (Velvet Underground) első élő performanszait adta elő. Saját bevallásuk szerint Nico azóta is nagy hatással van rájuk és zenéjükre. A kezdetben dallamosabb számaikba lassan elkezdtek belevinni post-punk vonásokat, majd egyre inkább Nils O hangja vált meghatározóvá. Érdemes a Youtube csatornán az egyórás felvételt végignézni.

A fesztivál utolsó napjához érkeztünk. Akárcsak honfitársaim jómagam is a csontjaimban érzem a több napos fáradtság, kialvatlanság, a hideg, az eső, no és persze a tivornya pusztító hatását. No de ez minden évben így van ez, hasít át az elmémben, amikor egy ilyen megmozduláson részt vesz az ember. Késő délutánra azonban fittnek kell lenni, hiszen tartogat még meglepetéseket az idei Treffen. Az And Also the Trees koncertjét nagy várakozás előzte meg, olyannyira, hogy kirakták a megtelt táblát is. Nem kis nehézségek árán, valamint egy magából kikelt hölgy farvizén sikerült bejutnunk a fülledten párás Altes Landratsamt helyiségébe. A zenekart lassacskán kultstátusz övezi, számomra a Virus Meadow egy alapvetés, de legújabb albumuk sem mondható gyengének. Visszatérésükkel a régivágású dark-wave tábora erősödik.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2016. 05. 25. - 23:27 | © szerzőség: Timi