A Soft Kill kapcsán már említett vasárnap a Volkpalast kupolatermében egy igazi csodával indított a Lea Porcelain fellépésével - bátorkodom odáig menni, számomra Ők kerültek a dobogó csúcsára a 2017-es WGT-n.
A frankfurti duó egyébként amolyan matiné-sávban jutott szerephez délután négykor. Azt hihetné az ember, ez a tehetségkutató ismeretlenebb bandák patronálására, de ez egyáltalán nincsen így. A Julien Bracht és Markus Nikolaus vezette poszt-punk/indie zenekar igencsak ott van a nemzetközi színtéren. Európa fesztiváljain teltházas koncertek sorát tudja már maga mögött, érzésem szerint karnyújtásnyira vannak egy még komolyabb áttöréstől.
Megjegyezném, teljes mértékben megérdemelten.
Az amúgy négy fővel színpadra lépő Lea Porcelain muzsikájában a rétegzenék rajongója éppen úgy megtalálhatja belső regisztereit, mint a populárisabb színtér felől érkezők. Kiváló dallamok, tökéletes összhang, teljes átélés. Engem teljesen elvarázsoltak.
Amúgy ha valami párhuzamot keresnénk, akkor Bono Vox vélhetően sokaknál sejlene fel, de ez mindösszesen a hangszín és a profizmus szintjén társítható.
Érdemes megjegyeznem, hogy a friss Hymns to the Night színpadi tolmácsolásban lényegesen izgalmasabb, mint hanghordozón való élvezeti értéke, de ajánlom ettől függetlenül bátran minden vájtfülű figyelmébe.
fotók: Valovics Tímea
