Ordo Equitum Solis, Ordo Rosarius Equilibrio
Annak idején az Ordo Equitum Solis soralbumai ott álltak a folyamatosan hallgatott lemezek között az íróasztalon, olyannyira nagyra tartottam az olasz zenekar munkásságát, hogy az első Tajtékos Napon levetítettük a szentpétervári koncertjüket, valamint szövegeik fordítását kis füzet formájában elkészítettük.
Aztán sok idő telt el, sikerült egy botrányosan rosszul sikerült koncertet végigszenvednem a WGT-n, ahol gyakorlatilag a technikus elfelejtett hangt adni az énekesnőre - majd a zenekar az alapító házaspár szakítása miatt (a hírekben ez szerepelt) feloszlott. Tízéves csend után igazán meglepődtem, hogy a fellépők között látom nevüket, Deraclamo ezek szerint nem "tette le a lantot".
Szükség is van az olyan hozzáállású zenészekre napjainkban, aki a következőket fogalmazza meg hitvallását tekintve: "A név életünknek egy egészen speciális szakaszában jött létre. A művészet, ahogyan éltünk; elzárkózásunk a társadalomtól és a materializmustól; mindaz, amit olvastunk és amiről álmodtunk, ehhez a névhez vezetett minket. Azóta több mint tíz év telt el, és ez sokban változott, de a szellemiségünk és az akaratunk még mindig olyan, mint régen. A név három számomra fontos szóból áll: Ordo számomra a Rendezettséget/Rendezetlenséget jelenti. Equitum – a Lovag – bölcs, udvarias, és bizonyos dolgok tekintetében könyörtelen is – egy utópisztikus kísérlet arra, hogy az ember önmaga maradjon, mindegy, mi történik a világ többi részével. Solis, a Nap, az elsődleges elem. Azt jelképezi számomra, hogy mi, emberek, sok mindent gyorsan elfelejtünk, vagy magától értetődően elfogadunk, csak azért, mert úgyis ott van."
A Felsenkellerben adott koncertet illetően tisztességesen eljátszott (és hangosított) koncertet hallhattunk: de hogy bennem változott-e meg valami, vagy az új énekesnő hangja nem tetszett - mindenesetre nem tudott lekötni igazán az előadás. Mindenképpen jó volt hallani azonban régi emlékként pl. "Our Lady of the Wild Flower"-t.
Az Ordo Rosarius Equilibrio-t sokszor láttam már, többszőr méltattam a Gothic.hu hasábjain, ezúttal sem tudok semmi negatívumot felhozni élő fellépésüket illetően. Külön emelte a koncert fényét Simone Salvatori közreműködése, a Spiritual Front énekese több számban részt vett, bár a tekintetek leginkább a háttérben vetkőző hölgyre szegeződtek, a közönség szemmel láthatóan élvezte az előadást necsak vizuálisan, hanem az egészét tekintve is. Talán az idei fesztivál legjobb koncertjét láthattuk, amire eljutottunk.
Valovics Tímea fotói
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
