Pokemon Reaktor

Villa; 2012. május 24.

Inkább a jubileumi Treffenekre volt eddig jellemző, hogy a nulladik napon már élő koncertekkel kedveskednek a látogatóknak, emlékezetes számomra ebből a 15., amikor a Pink Turns Blue zenészeinek kíséretében Veljanov, Bruno Kramm és a nemzetközi goth-electro élmezőny énekesei adták elő a Siouxsie, Sisters, The Cure stb. klasszikusait. Ugyanekkor a véletlen hozta, hogy a 150 éves Bach centenárium keretében egy LaiBACH koncertet is sikerült megcsípnünk, de ez már egy másik poszt/memoár lehetne, már 2012-őt írunk, ugye.

Idén úgy alakult, hogy kevesen vettük Szászország felé az irányt, szokásos 20-25 fős sátortáborunk nem lévén, jobban koncentráltunk a városban működő klubok programjaira, maradt ez a felemelő kemping-fetrengés helyett. Így alakult, hogy a számomra ismeretlen Villa nevezetű szórakozóhely felé vettük az irányt, ami a belváros peremén egy zegzugos 3 termes helyszín. A kínálat szerint itt adott volna koncertet a Sturm Café, ami az old school EBM egyik jelenlegi ütős svéd formációja. Na, ez elmaradt. Így mit tehet az emberfia, vigasztalódtunk a magát kevésbé komolyan vevő Pokemon Reaktor előadásával.
A szóban forgó négytagú brigád stílusát „new german village music”-ként aposztrofálja, ezt mindenki kedve szerint ízlelgetheti és értelmezheti. A valóságban az EBM és industrial metal keveréke ez, megspékelve néhol elmeroggyant szintetizátor futamokkal, ez utóbbi feltehetőleg a Nintendo cég zsebszörnyének idézésére hivatott – ennek a szintnek megfelelően hitelesen.

Az énekes és a tagok látható vonzódása Pokémon iránt plüssbabák és egy P-hátizsák formájában szintén testet öltött, ez a színpadkép kiváló kontrasztban volt a csurig telt terem pogózó EBM fanjainak izzadt testével, ezek a kiváló fiatalemberek szemlátomást inkább a testedzésnek adóztak, mint hódolnának a manga és a Game Boy iránti szenvedélyüknek.

Jó kis felvezetés volt ez, valamint külön öröm volt találkozni az egyik terem házigazdájaként Eric-el is (Dublin, Tower Promotions), ő a nojz-pávör elektronikát tolta ezen az estén. Részünkről ennyi volt itt, visszaindultunk az AGRA-ba, hogy a bejáratnál álló sorból átvehesse helyünket (!) pár frissen érkezett érdeklődő.

Valovics Tímea fotói