Az én generációmból sokaknak lehetett fontos zenekar a Sexepil, az Egyesült Álmok pedig egy meghatározó album a ködbevesző 1988-ból. Személyesen egy másolt kazettát őrzök emlékként, valamint a Déli Pályaudvar környékén egy zűrös éjszakát az utcán átaludva, akkortájt dobbantottam otthonról, ahogy a haver is, ráadásként őt még a rendőrséggel is kerestették… Ilyesmi hangulatú korszak volt az, amikor az én (és biztosan sokak fejében szintén) életemben ott zakatolt a „Gyerünk” és az „Igazi zöld…”, na meg a többi. Aztán később a Pecsába jött Paul King a Trident rágót népszerűsíteni (az ő személyes kedvence volt a Sexepil), de akkor már Hegyi Zoltán el, Mick Ness pedig számomra egy győri koncertet megidézve leginkább majomkodó félsztár volt – a banda be is jutott az MTV-be, de továbblendülni ezen nem igazán tudott, maradt a süllyesztő.
Szóval eltelt 25 év, januárban a Gödörben egy számot régi felállásban elnyomtak a srácok, majd a nyilván régóta tartó nyomásnak engedve június 7-re koncertet hirdettek. Vannak fanyalgók és vannak örömködők, én nagyon kajáltam a Kiadó visszatértét, még kevésbé az F.O.S három búcsúkoncertjét, kíváncsian álltam hát az események sodrásába, csütörtök este a hajó felé vettük az irányt. Gyerünk!
Na, a hibát a pontos érkezésnél szúrtuk el. Voltak hírek, hogy a jegyek jól fogynak, azonban a hajó gyomra olyan szinten megtelt, hogy az előtérből hallgattam meg a nyitányt („Gyerünk” majd 35 percig füleltem, ekkor a nagylemezen nem szereplő nóták sorakoztak egymás után pl: „Semmi az egész”. Fotósunk be- és kiverekedte magát, én pedig nem tartottam így annyira szórakoztatónak a történetet… A hídon átbaktatva szomorúan konstatáltam, hogy nyugger vagyok, a hiba bennem van. Anno simán beverekedem volna magam, de huszonöt év, az huszonöt év… Ami azért megnyugtató: így van ez jól, hogy ennyi idő után csurig teltházasan, nem pedig szellősen tiszteletkört futva tért vissza a Sexepil.
A képek között is megtalálható számlistán jól látszik a koncert felépített íve: a felvezető ősdalok után a 88-as album alkotja a koncert gerincét, végén természetesen a puskaporral (Igazi zöld, What do you say), majd felütésként a punk-legenda ETA két számával (Munkát, kenyeret, ETA) búcsúztak.
Valovics Tímea fotói
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
