Aki a cívis városba látogat sok szép érdekes és világhírű épületben gyönyörködhet, például a Nagytemplom, Református Kollégium, Déri Múzeum, vagy a nemrég teljesen átalakult és megszépült belvárosi Piac utca, amely immáron sétáló utcaként is funkcionál. Aki még nem találta volna ki, annak elmondom, hogy Debrecenben járunk.
Aki viszont többre vágyik és veszi magának a fáradtságot, annak érdemes ellátogatni a vasútállomás és a Vágóhíd utcai felüljáró közt található kis temetőbe és annak nevezetességéhez a Szent Anna kápolnához. A helyiek is nagyon keveset tudnak a temető és a kápolna keletkezéséről, amit 2005-ben a kulturális örökség napjára újított fel és adott át az önkormányzat a városnak. Ne rohanjunk ennyit előre az időben, hanem menjünk vissza a múltba, és tekintsük át egy kicsit a történelmet. A temető története igen régre nyúlik vissza. Mivelhogy Debrecen mindig is erős református város volt, az 1700-as évekre szinte egyetlen római katolikus vallású család sem maradt a városban. Csak 1714-ben kezdtek ismét visszatelepedni a katolikus vallásúak. Mivel az 1714-1715-ös Pozsonyi országgyűlés azon feltételek mellett iktatta be a szabad királyi városok közé Debrecent ha a katolikus templom és a ferencrendi rendház részére telket jelöl ki, amely maga után vonta egy új katolikus temető kijelölésének szükségét is.
Ez meg is történt 1716-ban, amikor a városi tanács az új plébániának átadta a város északi részén elterülő telket. Gróf Kállay János tiszántúli területi táblaelnök 1774-ben építette a félkörös szentéllyel, oromzatos huszártoronnyal és nyolcfülkés sírbolttal rendelkező provincionális barokk stílusú kápolnát a temető legmagasabb pontjára. Az épületet a szent kereszt tiszteletére szentelték fel. A temetőt 1932-ben zárták be, ekkor celebráltak misét utoljára ezen a helyen. Azután a kápolna hosszú évtizedeken keresztül elhagyatottan állt a helyén. A 60-as, 70-es években a temető nagy részét felszámolták és beépítették. Az egyház többször is kísérletet tett a kis kápolna renoválására, de a 70-es, 80-as években teljesen az enyészetnek indult a megmaradt temetőkerttel együtt. Egy-két évtizedig csövesek lakhelye volt, a megmaradt sírok nagy részét feltörték, kirabolták, meggyalázták.
1986-ban egy francia festőművész Gilbert Lupfer felfedezte ezt a megromlott állapotban lévő építészeti gyöngyszemet, és elhatározta, hogy akár ingyen is restaurálja az épületet. A szép elképzelésből azonban nem lett semmi. Hosszú éveknek kellett eltelnie, míg végűl a Debreceni Városvédő és - Szépítő Egyesület valamint a Debreceni Értékmentő Alapítvány segítségével megvalósult az újjászületés. Napjainkban ismét teljes pompájában láthatjuk a Szent Anna kápolnát, amelyet vadonatúj kőkerítéssel keítettek körbe, védve ezzel a még megmaradt impzáns sírokat is.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
