Nem, nem írás. Ez egy fotósorozat. Melynek nem véletlenül a fenti címet adtam. Mert amit akkor fényképeztem, már ugyanúgy többé senki se fogja látni. Egy kastélyrész, melyet most kezdenek felújítani, és én is csak véletlenül jutottam oda. S melyet néhány perccel távozásom után zártak le. Nem volt tehát sok időm, amilyen gyorsan lehetett, fotóztam. A málladozó falak között lépcsőre másztam, de csak óvatosan nehogy leszakadjon. Ilyen volt az a falépcső amely az alagsorba vezetett. Minden lépésemnél nagyot csikorgott, nem is mertem lemenni az aljáig. Csend honolt az épületben, csak innen-onnan hallatszott pár hozzám hasonló érdeklődő beszéde. A lépcsőházban sötét volt, a törött zsalugáterek között szűrődött be némi fény. Különös hangulatot teremtett a helynek. S hogy milyen is lesz a hely a felújítás után? Az már a jövő zenéje…
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
