Majdnem napra egy esztendővel ezelőtt látta vendégül az A38 vasgyomra a szlovén Laibach legénységét, a zenekar a Spectre albumot újabb körre osztotta be 2015-ben is, ezúttal a nagyobb helyszínnek számító Barba Negra klubba érkezve.
Indokolt volt a túlzsúfolt hajó után nagyobb helyre szervezni, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, itt már nem sikerült a "fullház" (Manchesterben ismerősöm 150 emberről számolt be). A saccra ötszáz vendég lényegesen kényelmesebben szórakozhatott, és technikailag sem túlzottan kritizálható szigorú két óra részese lehetett április 9-én este. Megjegyzem, a koncertet hangzásban sokkal inkább hátrébbről lehetett jól kódolni, az első tíz soron nagyjából áttarolt a hang - pedig nem is volt igazán ez a koncert fülsértően hangos. A tűpontosan fél kilenckor színpadra lépő Laibach szerencsére nem haknizni érkezett ezúttal sem - a tavalyitól több ponton mutattak eltérést a Spectre tour 2015 szerzeményei.
A felvezetés nem rövid "Olav Trygvason Poem" de hatásos, egy befejezetlen opera részlete. Utána sorolnak a Spectre legjobb dalai így az "Eurovision, Walk With Me, No History, Whistleblowers, Koran, Resistance is Futil" - ezt a kört zárja le a tavaly is intermezzóként alkalmazott visszaszámlálás.
A függöny utáni rész a "Mach Dir Nichts", "Each Man Kills" és a "See that My Grave" jóvoltából hozza a kuriózitást, a kötelező kör eddigre az emelkedettből már slágeresbe vált, a "Tanz Mit Laibach-Das Spiel Ist Aus" kombó dübörgött, búcsút Milan Fras-ék a "Leben Heisst Leben" opuszával intenek.
A koncert után elégedetlen arcokat nem látni, hasonlóképpen érzek én is magamban - úgy tűnik évente egy Laibach koncert egyáltalán nem számítana túlzsúfoltnak - és Ők sem ülnek babérjaikon - három nappal ezelőtt volt a The Dark Ages színházi premiere.
Valovics Tímea fotói
