A bejglihegyen és a halászlétengeren is túl reményteljes sugárként csillogott a december 28-ai este hívószava. Gasztronómiából ilyenkor kievickélni már időszerű, a Volkova Sisters Trafós szeánsza a ritkaságszámba menő honi koncertek okán kötelező megjelenést kívánt. Az érdeklődés ennek megfelelően alakult a hétköznap és az egyre ridegebbé váló december végi időjárással dacolva; a Liliom utcai koncertterem szépen megtelt érdeklődőkkel.
A felvezetést a számomra eddig ismeretlen FOR. live projektje indította. Mintegy reflektálva a csikorgó hideget ígérő óév-búcsúztatóra, Farkas Miklós és Gryllus Ábris jégcsapokat hegyezett és szegezett a hallgatóság mellének. Az első fertály erejéig- fenyegető negyedóra dübörgött az ívre feszülő szett elején. A Cold Meat Industry ipari zuhatagait juttatta eszembe, valóban torokszorítóan kellemes érzéseket keltve. Az a bizonyos ív azonban más irányba homorodott, mint e sorok írója lelkileg sodródni kívánt, a "vasnehéz hangszövet" felfoszlott, könnyedebb tempós irányt váltott - láthatóan velem ellentétben sokak megkönnyebbülésére és tetszésére.
Rövid átszerelést követően a menetrenden alig megcsúszva lépett színpadra a jelenleg Londonban alkotó Volkova Sisters trió. Utoljára a hajón láttuk augusztusban Dalmáékat játszani, tulajdonképpen harmadévente egy szeánsz nem is annyira kevés. Érzékelni lehet a nagyobb lépéseket, ami egy bő évszak alatt formálódik-transzformálódik a "nővérek" háza táján. A már nyáron is tetten érhető irányvonal - itt az új szerzeményekre gondolok - be kell valljam, hogy nem az én szájízem szerinti. Egyrészről a gitár mintha kevesebb teret nyerne ezeken, továbbá lényegesen fogyaszthatóbb, már-már "romantikusan popos" dalok (pl. Sharp, Opening/Holiday EP) ezek - de lehet, csak én vagyok a kőszívű bugris.
Ha azonban az történik, mint már annyi Volkova tétellel az évek során, akkor a fentiek úgyis értelmüket vesztik... A trió ugyanis folyamatosan boncolja-cincálja a szerzeményeit, csupaszítja majd új rétegekkel telíti - ki és visszaforgatja, áthangszereli. Ez teszi a koncerteket is izgalmassá, ugyanúgy dal nem szólalt meg számomra egyetlen alkalommal sem. A mai estéről is elmondható egy jól mérlegelt arány a régebbi és új nóták tekintetében. A "jelenlegi és leendő barátok" - ahogy Dalma a közönséget kedvesen megszólította - elégedetten távozhattak a bő egyórás koncertről. Egyrészről a Trafó technikájára nem lehetett panasz egyáltalán, másrészről jutott mindenkinek szellemi betevő. Aki könnyebb vizeken kívánt evezni, annak jutott Szünidő, az alámerülést kívánóknak pedig maradt a Remény.
Valovics Tímea fotói
