Mielőtt őseink a Kárpát medencébe érkeztek, már rendelkeztek saját írással. Ezt hívjuk magyar rovásírásnak. A rovásírás története jóval a honfoglalás előtt kezdődött, és helyenként még néhány száz éve is használták. A kereszténység felvételével mint "pogány" emléket üldözték, egy törvény értelmében a rovásírásos emlékeket begyűjtötték, elpusztították, az írástudókat pedig kötelezték a latin betűs írás használatára. Mivel a kora középkorban az írástudók főleg latinul fogalmaztak, az új írást pedig még nem igazították a magyar nyelv sajátosságaihoz, a társadalom alsóbb rétegeiben tovább élt a rovásírás.
Mint az írás neve jelzi, azt "rótták", főleg fára botra, esetleg kőre. Az íráshordozó anyagok természetéből ered az írás szögletes formája és gyorsírás jellege. Az írás irányultsága (jobbról balra) abból fakad, hogy a botra írás során a botot bal kézzel fogták, és jobb kézzel haladtak balra. A magyar rovásírás jól tükrözi nyelvünk jellegzetességeit, és széleskörű használata óta eltelt mintegy egy évezred ellenére is kiválóan alkalmas a hangzó beszéd lejegyzésére. A jelek szerint a magyar rovásírás az utóbbi években újra reneszánszát éli, és mind többen tanulják meg. Latin betűs írásunkat természetesen nem fenyegeti, de számos területen jól alkalmazható. Mind többen vésetnek be pl. székelykapuba rovásírásos szöveget. Igen tetszetős névjegyek készíthetők vele. Ez utóbbi kettő a rovásírás dekoratív jellegét használja fel. Sokan titkosírásként használják a rovásírást, mint ahogy sokszor történt a múltban is. A magyar rovásírás egyfajta egzotikum a kívülállók számára, és nem utolsó sorban kultúránk fontos része.1
1. Történeti áttekintés:
A magyar kultúra múltjának egyik legvitatottabb pontja az, hogy volt-e honfoglaló eleinknek saját írása. Évről évre bizonyosabbá válik, hogy őseink a árpát-medencébe írástudó népként érkeztek. A rovásírás legfőbb elemeit a magyarság a honfoglalás előtt, a keleti szállásterületeken sajátította el. A betűalakot nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy a betűket rótták, hogy a sor jobbról balra haladt, hogy a magánhangzókat csak ritkán írták ki, s leginkább akkor, ha azok hosszú magánhangzókat jelöltek. Ez a sémi íráscsaláddal való rokonságra utal. Az ótürkök egészen a Fekete-tengerig terjesztették ki a hatalmukat, itt jött létre a nyugati türk, majd a Kazár Kaganátus. A kazárok írni tudását senki sem vonja kétségbe. Őseink hosszú ideig ezen a vidéken éltek, így bőven volt lehetőségük elsajátítani ezt a különleges írásmódot. Sokat elárul a magyar rovásírás eredetéről az is, hogy mind az "ír", mind a "betű" szavunk türk eredetű. Remélhető, hogy a majdani etelközi ásatások bizonyítani fogják, hogy eleink nem felejtették el egyhamar a Kazáriából hozott betűket. A kései avar korban a Kárpát-medencében egy rovásírást használtak, amelynek ábécéjét két legfontosabb emléke után nagyszentmiklósi-szarvasi rovásírásnak nevezzük. Bizonyított az is, hogy ez az írás a kelet-európai írások családjába tartozik, amelynek egyre több emléke kerül elő a volt Kazár Birodalom területéről. A magyar honfoglalók tárgyai között is találtak olyat, amelyen ezzel a kelet-európai írással készült rövid felirat állt. Mindezek ellenére még mindig hiányzik egy-két láncszem, amely összekötné a magyar rovásírást a késő avar kori és más kelet-európai emlékekkel. E hiányzó láncszemek remélhetőleg hamarosan előkerülnek. Talán azon téglajelek közt kell keresni őket, amelyek XI-XII. századi templomaink falán láthatók.
A magyar rovásírás a X. és XV. század folyamán jelentősen átalakult. Előbb kapcsolatba került a szláv, majd pedig a latin írással. Írásunk kálváriája a kereszténység felvételével kezdődött. A latin nyelv és írásbeliség csak ezután nyomult az előtérbe. A régi pogány írásjeleket üldözni kezdték, így a rovásírás visszaszorult, hanyatlani kezdett. Tudunk olyan vatikáni rendelkezésről is, amely előírta, hogy a magyarok, a székelyek s a hunok által használt régi magyar betűk, a jobbról balra való írás helyett csak a latin betűket szabad használni, a papoknak a pogány írást büntetés terhe mellett tanítani nem szabad, a pogány betűs feliratokat pedig egyenesen meg kell semmisíteni. A rovásírás titkosírásként élt tovább, sőt fejlődött, hiszen a latin írásmód hatására alakultak ki az úgynevezett ligatúrák, összevont jelek. Újbóli felvirágzás a reneszánsz és a humanizmus elején következett be, amikor is az előkelő udvarokban szívesen használták titkosírás és egyéb időt múlató foglalatosságként. Lehet, hogy ekkor kiegészítették betűkészletét, amely most megnehezíti a régebbi betűalakok és a helyesírás pontos visszaállítását. A reneszánsz elmúltával az újra erősödő egyház és konzervatív vezetőgárdája szép lassan teljesen háttérbe szorította őseink írását. Legtovább a Székelyföldön, a XVII.századig maradt fönn.2
Fenti leírás a rovásírás "hivatalos" történetét képezik, vannak azonban olyan szakemberek, akik szerint a magyar rovásírás fejlődése nemcsak a türkökig, hanem teljesen az ókorig visszavezethető. Mielőtt azonban erre kitérnék, a magyar rovásírás két egymástó független ágát, a pálos-rovásírást, és a tovább fennmaradt székely rovásírást mutatnám be.
2.1 A pálos-rovásírás:
Az ún. pálos-rovásírás, amelyet legtovább és legszélesebb körűen a pálos szerzetesek használtak, egészen a XVI. század végéig használatos volt. Ez a rovásírás nagyon hasonlít a türk rovásírásra, valószínűleg nemzetünk türk származású része hozta magával. A pálos rovásírás az eddig megtalált emlékek tanulsága szerint a XIII.századig teljesen egyeduralkodó volt, s döntően templomok felirataiban bukkant fel. A pálos-rovásírás egyes kora középkori emlékeinkben főleg jobbról-balra haladt, tehát megegyezett a nemzeti latin betűs írásunk irányával. A pálos-rovásírás különlegesen sok emléke maradt meg Dél-Amerikában. A magyar pálos-szerzetesek ugyanis elfogadhatók voltak a középkorban mind a spanyol, mind a portugál királynak, ezért magyar pálosokat hívtak Dél-Amerika belső részeinek felfedezéséhez és az indiánok megtérítéséhez. Ezek a pálos szerzetesek gyakran barlangokban laktak ott is (hasonlóan a Pilis helységbeli lakhelyeikhez), s a barlangok falán nagyon sok magyar nyelvű, balról-jobbra haladó felirat maradt meg. De levelezéseikben, térképek feliratozásánál szintén használták a pálos rovásírást. Ma hazánkban ismét működik a Pálos-rend, s újra érdeklődéssel fordul a pálos-rovásírás felé.
2.2 A székely-rovásírás:
A székely-rovásírás a magyar rovásírás másik ága. Ez hirtelen bukkan fel a XIII. századtól, s meglepő egységességet mutat. Vannak olyan elképzelések, miszerint a magyar középkor folyamán egy írás-reform történt, s ennek során alakult ki a székely rovásírás. Ugyanakkor ennek ellentmond, hogy a székely rovásírásban olyan ősi betűjegyek is fellelhetők, amelyek más, közel keleti írásokkal mutatnak hasonlóságot, s ősibb jegyek a türk rovásírás betűinél is. A székely rovásírás a XVI. századra komoly virágzásnak indult, s különösen Erdélyben, a székelyek körében általánosan használt volt. Az elnevezése a középkorban szittya/szkíta-írás volt, s csak a legutóbbi időkben nevezték el székely-rovásírásnak. Olyan mértékben elfogadott volt, hogy Székelyföldön még a XVIII. században is tanították iskolákban. A XIX. Században elkezdődött a rovásírás tudatos kutatása, ami lényegében kizárólag a székely-rovásírásra összpontosult. A székely-rovásírás iránya többségében jobbról-balra haladt, de a legrégebbi időktől kezdve vannak emlékek, amelyekben az írás balról-jobbra irányú.
Mind a kétféle magyar rovásírásra jellemző, hogy a magyar államalapítás után nem kerültek hivatalos használatba, de az egyre fejlődő magyar írásbeliség eszközeit kihasználva az idők folyamán mégis fenn tudtak maradni. A pálos rovásírás esetében ez csak emlékeket jelent, a székely rovásírás folyamatos használata azonban a mai napig fennmaradt.3
3. A magyar rovásírás az ókorig visszavezethető?
A hon visszafoglalásának 1100. évfordulója alkalmából eddig a sajtóban, rádióban, televízióban elhangzott értekezések, tudományos fejtegetések őstörténetünket általában nem a valóságnak megfelelően mutatják be. Csupán honfoglalásról beszélnek, mintha Árpád bejövetele előtt itt sem magyar nyelvet beszélő, sem rokon népek nem éltek volna, és ezzel kapcsolatban krónikáinkat is csak legendáknak minősítik, holott a krónikák szerint is Árpád magyarjai hívására jöttek vissza a Kárpát-medencébe. Itt lenne az ideje annak, hogy véget érjenek azon Bach-korszakbeli hazugságok, melyek kizárólag osztrák érdekeket szolgáltak: hogy árpád magyarjai műveletlen, írástudatlan nomádok voltak, akik nyereg alatt puhított húst ettek, mintha a tüzet sem ismerték volna. Ilyen és ehhez hasonló hazugságokkal árasztották el a Nyugatot, ezt tanították iskoláinkban nemzedékről nemzedékre. Az igazság pedig az, hogy olyan ősi írása van a magyarságnak, melynek jelei szoros kapcsolatban vannak valamennyi ókori írással. (...) A magyar rovásírás része annak az írásrendszernek, amely a mezopotámiai sumér képírásból és egyiptomi képírásból fejlődött ki. Számos bibliai történet színhelye az Éden kertje, Nimród, a nagy vadász alapította Ninive. A sumérok voltak az elsők, akik a képírásból a folyamatos gondolatok lejegyzésére fogalomírást alkottak. A különböző elvont fogalmakat, igéket, érzelmeket összetett képjelekkel azaz ideogrammákkal fejezték ki. Mivel a sumér is ragozó nyelv volt mint a magyar, ezért a ragokat, képzőket megfelelő szótagjelekkel fejezték ki, amelyekben már benne voltak a megfelelő magánhangzók is. Ebből fejlődött ki az ékírás, majd a betűírás, melyek közül az álló kereszt egyedül a magyar rovásban is D hangértékű, a hal írásos képjeléből lett a H jel, mely a magyarban is H hangértékű, jelentése a sumérban "ha", mely azonos a hal szavunkkal.
Karnak város templomának egyik hieroglif felirata Campbell angol kutató szerint a következő: III. Thotmesz fáraó uralkodása idején birodalma területén magharok is éltek, a hettitákkal együtt harcoltak és bizonyságul Arad, Árpád, és Maghar városokat említi. Campbell szerint a magharok alatt magyarokat kell érteni, valószínű szabír magyarokat. Ez az időpont Kr.e.1500 körül lehetett, amikor is föníciaiak az egyiptomi képírásból, elsősorban a mássalhangzós csoportjelekből fejlesztették ki a rovásírást, az első betűírást. Galánthay Tivadar orientalista 1914-ben táblázatban mutatja ki az egyiptomiból kifejlődő rovásírásokat, különös tekintettel a magyar rovásírásnak az egyiptomi és a föníciai rovásírásokkal való szoros kapcsolatára. Tekintettel arra, hogy a magyar rovásírásnak az összes rovásírások közül a föníciaival van a legszorosabb kapcsolata (50%), azt bizonyítja, hogy a szabír magyarok révén az ősforrásnál mi is ott voltunk.
4. A feltételezést alátámasztó leletek:
Az írástörténetnek két bölcsője van, a Kárpát-medence és a Közel-kelet, Mezopotámia központtal. Az írástörténetben igen fontos szerepet játszik a Kárpát-medence ősi íráskultúrája, elsősorban az erdélyi tatárlakai és tordosi ókori írásokkal.
4.1 A tatárlakai lelet
Az erdélyi Tatárlakán 1961-ben N. Vlassa kolozsvári régész hamuval telt gödör fenekén 26 agyagszobrocskát, 2 kőfigurát egy tengeri kagylóból készült karperecet, két rajzos agyagtáblácskát és egy képírásos agyagkorongot talált. Vlassa észrevette, hogy a jelek feltűnően hasonlítanak a Kr.e. IV. évezred végének sumér képírására. A leletek világszerte nagy feltűnést keltettek, mivel a C14 radiokarbonvizsgálatok szerint 6500 év körüli írások, melyek az eddig legrégibbnek tartott mezopotámiai Uruk városából előkerült sumér írásnál mintegy ezer évvel korábbiak. A vizsgálatok szerint a korong helyi homokos agyagból készült, és a jelek bekarcolása után került kiégetésre.
A korongot egy vízszintes és egy függőleges átló négy mezőre osztja. Minden mezőben képjelek láthatók. A korong az átlókkal a magyar rovásírás egyik F jelváltozatát ábrázolja, mely nem más, mint a "napforgó" ősi írásos képjele. Feltűnő, hogy a négy részre osztott korong 10 képjele közül 6 a magyar rovásírás jelével alakilag megegyezik. Ezek: Z, Ny, Gy, B felett fekvő alakban a P, a karika rovásírásunk egyik Ly jelváltozata. Ezen jelek a sumér képírásban mind megtalálhatók. A kettős kereszt a magyar Gy, kiscímerünkben a gyulák (vezéri méltóság) névmonogramja. A sumér címerben a jogarnak, fából készült uralkodói botnak írásos képjele, jelentése Pa. Nem véletlen, hogy a két címer jelábrázolása, azaz történeti mondanivalója azonos.
4.2 A tordosi lelet
A Kárpát-medence ősi írásbeliségének másik fontos bizonyítéka az első magyar régésznő Torma Zsófia által 1857-ben a Tatárlakától kb. 20 km-re levő Tordos határában talált írásos agyagkorongocskák és cserépdarabok. A kb. 11000 db, megközelítőleg 4500 éves cseréptöredék és korongocska, amelyekben különböző ábrák és írásnak tűnő jelek is láthatók, köztük ékírás jellegű, képírásos és zömében lineáris, azaz vonalas írások. Ez utóbbiak között a tatárlakaihoz hasonlóan rovásszerű és számrovás jellegű jelek is találhatók, melyek közül több, mint tíz a magyar rovásírás jeleivel alakilag is megegyezik. A tordosihoz hasonló írás nyomaira bukkantak a régészek a Balkán térségben is, így Karanovoban, Sitovoban, Vincán, Gardisnicában. Ezek a leletek a tordosi íráskultúra egyenes folytatásai. A leletanyaggal több neves írástörténész is foglalkozott, egyértelműen megállapítva a krétai-mezopotámiai kapcsolatokat.4
5. A magyar rovásírás főbb emlékei:
5.1 A régebbi leletek
5.11 A konstantinápolyi felirat:
A feliratos emlék színhelye a Követek Háza. Szelim Szultán II. Ulászló király követeit hét évig visszatartotta Isztambulban, s a követség egyik tagja, Székely Tamás, a Követek Háza istállójának falára rovásírással véste föl a sorsukról szóló üzenetet. Az épület 1865-ben leégett, ekkor a felirat is megsemmisült, de szerencsére még 1553-ban itt járt Dernschwam János, s ő lemásolta, így megmentette a szöveget a pusztulástól.
5.12 A nikolsburgi ábécé:
Csak találgatni lehet, hogy került a székely ábécé az osztrák birodalomhoz tartozó Nikolsburg várkastélyba, a Dietrichstein hercegek könyvtárába. A hercegi könyvtár 1930-ban Svájcba került, s ott az egészet eladták. A hezerni árverésen az ősnyomtatványt, aminek a hátsó hártyavédő levelén voltak találhatók a székely betűk, az Országos Széchenyi Könyvtár megvásárolta. A hártyalevél kéziratos lapjára az van írva, hogy itt következnek a székelyek betűi, a latin szöveg szerint a "Litterae Siculorum" negyvenhét jelből álló betűsor.
5.13 A Marsigli-féle naptár:
Ennek sem maradt meg az eredetije, hanem csak Luigi Fernando Marsigli olasz hadmérnök másolata mentette meg az utókornak. Marsigli, mint a császári csapatok tisztje részt vett Buda visszavételében, majd 1690-ben Erdélybe vezényelték. Ott került kezébe egy kb. 1,5 méter hosszúságú farúd, fatábla, amely névnapokat és dátumhoz kötött egyházi ünnepeket tartalmazta a léc négy oldalára bekarcolva. A jeleket 9 lapra másolta és egy öregember segítségével meg is fejtette. Marsigli később Bolognába távozott, ott is találtak rá a "naptárra". Az eredeti írás 1450 körül keletkezhetett.5
5.14 A nagyszentmiklósi aranykincs:
1799-ben történt, hogy a Torontál megyei Nagyszentmiklóson a földesúr egyik jobbágya árokásás közben páratlan értékű aranykincsre lelt. A 23 edény közül egyiken görög betűkkel írt török nyelvű felirat látható, 14 darabon találunk rovásírásos feliratot és 8 maradt felirat nélkül. A rovásírás megfejtésével már sokan foglalkoztak, Csallány Dezső szerint a rovásfeliratok a köktörök rovásábécéből származnak, és több jelük rokonsága kimutatható a székely rovásírással. Győrffy György két megállapítása: a nagyszentmiklósi kincs a türk nomád állam utolsó hagyatéka és rovásfelirataink nyelvét az Árpád-házi királyok idején Magyarországon beszélt nyelvjárásokban kell keresnünk.
5.15 Az énlakai templom felirata:
Az 1688-ból való rovásírásos feliratot a Székelyföld leírója, Orbán Balázs fedezte fel még a múlt században. Az írás a kis Udvarhely megyei község unitárius templomának egyik mennyezetdeszkáján található. A szöveg megfejtése: Georgyius Musnai Csak egy az Isten.6
5.16 A székelyderzsi téglafelirat:
Az unitárius templomban lévő téglába égetés előtt karcolta bele feliratát a készítő. A felirat 1431-ben készült, megfejtése: Miklóskántor papatya.7
5.2 A "friss" leletek:
5.21 A bonyhai református templom felirata:
Bonyha a Kis-Küküllő alsó folyása mentén fekszik, ma is nagyközség. A rovásírásos kő a templom déli falának átépítésekor került elő 1965-ben. Benczédi Albert lelkész ismerte fel a rovott jelek kivételes jelentőségét, ezért a föld mélyéből előbukkant faragott követ a toronytól számított második támpillérbe építette be. Ma is jól látható helyen van, mintegy 180-200 cm-re a földfelszíntől. A jelek a 14. Században kerülhettek a kőre, de nem kizárt a későbbi-, például 15. Századi keletkezés sem. Csallány Dezső is erre az időre teszi a keletkezését. A felirat elfogadható olvasatával még adós a szaktudomány. Lehetséges az, hogy valamilyen más nyelvű (tehát nem magyar) felirattal állunk szemben Mindenképpen azonosítható a felirat bal szélén lévő SZ (esetleg R), P, PT, valamint a száras S betű - ezek révén a székely rovásíráshoz kötődik. A jobb felső sarokban lévő két jel megfelelőjét a mezopotámiai képírásban találtuk meg, de a klasszikus görög ábécé delta hangjegyére is gondolni lehet.
5.22 A berekeresztúri református templom:
Az első felirat a templom első emeleti, lőréssel ellátott "rekeszében" található, az ablaknyílás bal felöli felületén. Négy rovásjelből áll, elolvasása jobbról balra történik. A jelek olvasata BALG, azaz BALoG. Családnevet tartalmaz. Keletkezésének ideje az 1580-as évek eleje. Mind az olvasat, mind a datálás biztosnak látszik. Ugyanitt számos, e korból származó latin meg magyar nyelvű felirat is látható.
Ugyancsak ablakmélyedésben, a már bemutatott felirat alatt újabb rovásemlék található. Elolvasása szintén jobbról balra történik. Jelentése PALéR (pallér). Tehát a kőművesmester, vagyis a pallér örökítette meg nevét, illetve foglalkozását a betűcsoportban.
1995-ben újabb berekeresztúri rovásfeliratra leltek. Ezúttal egy rendhagyó betűcsoportra találtak a templomtorony második emeleti, északi ablakmélyedésében. Négyszögletűre faragott kőre vésték rá a jeleket, valamilyen nagyon éles szerszámmal. A már ismert betűk mellett jónéhány ismeretlen jel és betűösszevonás tanúskodik a hangcsoport különleges voltáról. Fölvethető annak a lehetősége, hogy nem magyar nyelvű szöveget tartalmaz, vagy talán azt sejteti, hogy Erdélyben nem csupán egyfajta rovásábécével írtak.
5.23 A vadasdi vésett rovásjeleket tartalmazó deszka:
Jelenleg istálló ajtókeretéül szolgál, két magyar (azaz latin betűs) monogramot tartalmaz. A mostani házigazda, Madaras Lajos visszaemlékezése szerint a CS K betűk Császár Károly nevét takarják, aki az édesapjának volt a cselédje, a szolgája. A T J betűk pedig barátjának, Tóth Jancsinak a rövidített neve. A mostani istálló 1920-ban épült. Az egykori szolgák gyakran mondogatták, hogy a rovott jelek "ókori írást", "ókori Rovásírást" jelentenek, ők tehát még emlékezhettek az eredeti "székely írás" betűrendszerére. Monogramjaikat ezekre a régi jelekre írták rá. Valószínűnek látszik, hogy a deszka az előző, tehát az 1920 előtt készült istállóból való, s mostani helyére csak másodlagosan került.
5.24 A homoródkarácsonyfalvi felirat:
Egy ottani templom helyreállítási munkálatai közben derült ki, hogy a már korábban is ismert, de megnyugtatóan máig sem értelmezett rovásfelirat sokkal régebbi, mint azt eddig feltételezték. A feliratos kő ugyanis az 1496-ra keltezhető késő gótikus templomtoronyba épült be, mégpedig úgy, hogy a betűk "fejjel lefelé" néztek. Érthető, hogy a kutatók is erre az időpontra datálták az írást. Mostanra viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a béllettöredék eredetileg egy elbontott román kori kapu része volt, és csak a templom átépítésekor került a toronyba. Következésképp valamikor a 13. Század körül véshették bele a rovásos feliratot.
5.25A székelydádai református templom felirata:
1993 és 1995 között került elő ez a monumentális külső felirat. A 9 méter hosszan elnyúló és 9-22 cm magas betűkből álló sort a templomhajó középkori vakolatába karcolták. A hosszú és több helyen sérült felirat megfejtése a jövő feladata lesz. Felfedezése arra inti a restaurátorokat, hogy a középkori vakolatrétegek még akkor is rejthetnek érdekességeket, ha rajtuk nincsen festmény. A felirat keletkezése talán 1400 körülire tehető, ugyanis ekkor történt meg az épület renoválása és a hajó külső és belső oldalainak falfestményekkel való díszítése.
5.3 A "friss" leletekből következő megállapítások:
A fent említett leletek alapján Ráduly János és Benkő Elek a következő észrevételeket tették:
5.31: Az eddigi szakirodalom gyakran emlegette, hogy a rovásemlékek zöme az egykori Udvarhelyszéken keletkezett. Ez az előítélet már a múlté. Maros megyében, javarészt az egykori Marosszéken, nyolc helységben kerültek elő rovásemlékek, a feliratok száma pedig meghaladja a tízet.
5.32: A fenti megállapításból logikusan következik, hogy a rovásírás egykori ismerete jóval szélesebb körű volt. Talán a nagy turkológusnak, Németh Gyulának lesz igaza, aki úgy vélte, hogy a "székely írás" általános magyar termék, tehát más honfoglaló törzsek is ismerhették.
5.33: A Maros megyei emlékek keletkezésének időpontja a 14. Századtól ível. Meglátásunk szerint folytonosan használt, ápolt írásként funkcionált századokon át, amelyet nem tanítottak az iskolákban, de fenntartotta a népi gyakorlat, a néphagyomány: úgy öröklődött ránk, akár csodálatos szépségű mesekincsünk és népballada-költészetünk.
5.34: Nem kizárt több rovásírásrendszer ismerete. Honfoglaló magyarjaink többnyelvűségét ma tényként emlegetjük. Az ez utáni kutatás talán igazolni fogja a meglátás helyességét.
5.35: Maros megye emlékanyagában tárgyfeliratok is vannak. Ennek óriási jelentősége van. Harmatta József véleményével értünk egyet: "...a türk rovásírás elterjedtségét, használatát és szerepét a mindennapi életben csak a tárgyfeliratok tudják megvilágítani".8
Bibliográfiai jegyzék:
1 / Fűr Zoltán : A magyar rovásírás ABC-s könyve. A szerző kiadása, 1996.
2 / Ráduly János - Benkő Elek : A magyar rovásírás. 1998.
(http://www.inforum.hu/rovas/)
3 / Dr Hosszú Gábor : A magyar rovásírás. Bp, 1998. November 20.
(Rovásírás Honlap; http://nimrud.eet.btme.hu/rovas)
4 / Forrai Sándor : Magyar Fórum hetilap. Bp, 1996. Június 6.
5 / Kéki Béla : Az írás története. Gondolat Kiadó, Bp, 1971.
6 / Forrai Sándor : Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig. Antológia Kiadó, 1994.
7 / Csallány Dezső : A székely-magyar rovásírás emlékei. Nyíregyháza, 1963.
8 / Ráduly János - Benkő Elek : A magyar rovásírás főbb emlékei. 1997.
Lábjegyzetek:
1 Fűr Zoltán : A magyar rovásírás ABC-je c. könyv bevezetőjének részlete. (1.old.)
2 a történeti áttekintés Benkő Elek és Ráduly János honlapjának írásait tartalmazza, melyek a Rovásírás az Aranyos mentén.1971.Magyar Őskutatás I.(B.E) és a Feliratos rovásírásos emlékeink.1992.Európai Idő (R.J) folyóiratokban jelent meg.
3 a kétféle magyar rovásírásról Dr. Hosszú Gábor egyetemi docens írt 1998. novemberében Rövid Ismertető címen. A Rovásírás Honlapon található meg még, a Rovás Szabvány (szabályos True Type betűkészlet), mely szabadon felhasználható, de alkalmazása esetén fel kell tüntetni a szerző, Dr. Hosszú Gábor nevét.
4 a Magyar Fórum hetilap '96 júniusában közölte Forrai Sándor cikkét, melynek tartalmát bővebben a szerző "Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig"c. műve tartalmazza. Ez a könyv a legtöbbet említett "hivatkozási alap" a témával foglalkozók számára.
5 a három jelentős leletről Kéki Béla ír "Az írás története" c. könyvében (136-139 old.) Kéki Forrai Sándorral szemben a türk eredetet hangsúlyozza.
6 a leletekre vonatkozó megállapítások Forrai Sándor "Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig" c. könyvéből származnak, a két leletről sorrendben a 270-271. o. és a 313-316.o. között található bővebb információ.
7 Forrai Sándor "az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig" c. könyvében a 290. oldalon székelyderzsi felirat megfejtésére vonatkozóan Csallány Dezső: A székely-magyar rovásírás emlékei c. könyvére hivatkozik, szerinte ez látszik számos helyreigazítás után hitelesnek. Más munkáknál is ezzel a következtetéssel találkoztam, így a sok megfejtés közül ez a legvalószínűbb.
8 a "friss leletekre" és az ebből leszűrt következtetésekre vonatkozóan Ráduly János és Benkő Elek "A magyar rovásírás főbb emlékei" c. írásában bukkantam (9-16.o.). A cikk az 1990. utáni leletek előtt taglalja a régi emlékekre vonatkozó kutatási eredményeket is.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
