Lydia Lunch legújabb zenekara egy kitűnő és őrült ifjú titánokból álló zenekar, amely a 80-as évek New York-ját és a ma Berlinjét ötvözi szédületes műsorában. Előttük a keleti megfelelő: Gaya és Karen, avagy a Wattican Punk Ballet.
Lydia Lunch-ot nem kell bemutatni: az amerikai underground kultúra, ezen belül pedig mindenekelőtt a zene és a film igazi nagy sötét istennője ő, aki bármihez is nyúlt, immár több, mint harmincéves pályafutása során, mindig a legsúlyosabbat, legelképesztőbbet és legprofibbat hozta létre. Nemrégen, régi társa Nick Cave Grindermen-es sikerét, és különösen a No Pussy Bluest hallva eldöntötte, hogy ismét belecsap a lecsóba, de nem szomorkásan, hanem ahogy hozzá illik: elképesztő energiával, szexualitással, invencióval és őrülettel.
Lydia Lunch pályafutása ’76-ban, Amerikában indult a „No Wawe No New York” vonalán. Az imént felsorolt előadókkal közösen egységes, feszes tempót követve, magas minőségű munkával épült föl karrierje; a karcos hangú díva a stílus trónjára emelkedett. A lényeg az, hogy bármiben is vett részt, nem okozott csalódást.
„A mosolygós bevonulás után megszólalt a szigorú varjú-ének, miközben Lydia úgy tartotta a mikrofont, mintha pezsgőspohárból inna. A méltóság eleganciájával mozgott a színpadon mindvégig, 30 év tapasztalatával, de egyidejűleg sugározta a fiatalság naivitását, az érett nőiség báját és vonzását, és azt a bölcs elfogadást, amivel a saját korát megéli. Stílusára jellemző például az a lazaság, ahogy a levegőtlen koncertteremben fesztelenül nyitotta ki fekete legyezőjét, vagy épp rágyújtott, és cigivel a kezében, szimpatikusan teátrálisan vezényelte a zenekart – egyébként szükségtelenül. Külön téma a közönséghez való viszony: minden koncerten akad egy-egy fölivott személy, aki főszereplőnek képzelve magát kényszert érez, hogy a legőszintébben nyilvánítsa ki érzelmeit az előadónak és a közönségnek is Ez itt is megtörtént és a szigorú etológia tanárnő fölvette a kesztyűt: az illető szeme közé kapta a fogak közt recsegő fuck you-t. De a bőségesen mért fakkhoz nem is kell játszani a lazát, elég az első sorban állni: a művésznő megérzi, hogy ki az, aki leginkább figyel, és máris szúrós szemkontaktba helyezi az arcot és kíméletlenül néz a rajongó pofájába, megvárva, míg az nem bírja tovább a tekintetét, zavartan összeomlik és félrenéz…ő ezzel biztosít szeretetéről. Profi gyilkos, összezavar benned mindent, amit lehet…de ha hagyod, hogy így szeressenek, ellágyulsz és simogatja a lelkedet.”
Wattican Punk Ballet (ARM)
A Deti Picasso tagok új zenekara, a Wattican Punk Ballet nevű lehengerlő örmény geg-tánc-punk duó székhelye egyrészt Moszkva és Jereván, másrészt Budapest. Tagságát két testvér alkotja, Karen, a férfi, és Gaya, a nő, vagyis az a két Arutyunyan testvér, akik felénk leginkább a legendás örmény pszichedelikus zenekar, a Deti Picasso két oszlopaként vált ismertté. Zenéjükben megannyi különös elem keveredik izgalmas és lenyűgöző egységgé: találunk benne pszichedelikus rockot, táncos punkot, eltorzított és kiforgatott pop hatásokat, valamint színpadi megjelenésükben szinte színházi megoldásokat, húzásokat. Gaya és Karen a duó-formációra szabott zeneszerzési, előadási és kreativitási határait feszegetik. A zenekar bátran és ezer színben vegyíti a nyers erőt, a funky diszkó ritmusokat és a kaukázusi zenei hatásokat egy elképesztő energiájú koncertélménnyé. Szinte minden egyes számban más és más hangszeren játszanak, hol gitáron, hol billentyűs- vagy ütőhangszeren, olykor felvett loopokat, vagy ritmustöredékeket használva fel abból a célból, hogy minél dinamikusabb és sokszínűbb showt valósítsanak meg.
Gaya és Karen megannyi neves zenésszel dolgozott együtt, köztük olyan hírességekkel, mint Alex Hacke (Einsturzende Neubauten), Bobby McFerrin, Tony Levin, Nikola Sekulovic (Laibach), Jason Webley, Masfél, Zdob si Zdub, Schtimm, Vladimir Volkov, Grencsó István, stb. Felléptek többek között a Depeche Mode, a Massive Attack, a The Verve és mások elő-zenekaraként. Fellépéseiket számos nemzetközi viszonylatban is meghatározó zenei folyóirat méltatta, különösen abból a szemszögből, hogy milyen nagy hatással bírtak az örmény és orosz független rock szcéna alakulására 2000 óta. A Deti Picasso együttes tagjaiként több mint húsz európai ország jelentős fesztiválján és koncerthelyszínén léptek fel, többek között Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban, Luxemburgban, Franciaországban, Horvátországban, Csehországban, Észtországban, Finnországban, Norvégiában, Magyarországon, Portugáliában, Örményországban, Oroszországban, Szerbiában, Szlovákiában, Szlovéniában, az Egyesült Királyságban, Ukrajnában stb.
2013. december 8., vasárnap 20 óra
Budapest, A38 Hajó
Lydia Lunch`s Retrovirus (US) koncert
Belépő: december 7-ig 2500 Ft, helyszínen 3000 Ft.
Jegyek elővételben már kaphatók a helyszínen és online:
http://www.a38.hu/hu/jegyvasarlas/program/lydia-lunch-s-retrovirus-us-wa...
KAPCSOLÓDÓ OLDALAK:
A38
