A megnyitóra december 6-án este a Fogasházban került sor. Melinda képeit az Egyesület tagja,
Renkecz Anita újságokból kivágott cikkekkel illusztrálta, a viviszekció =élveboncolás "fénykorából", azaz a 20. század korai éveiből. Arról már
írtunk korábban, hogy a brit szüfrazsettmozgalom összefonódott a sajátosan önző módon interpretált tudományfelfogás által szentesített barbár élveboncolás elleni küzdelemmel; a kiállításon azonban meglepve értesültünk arról, hogy akkoriban már
magyar állatvédelmi szerveződés is megindult. Az egyik cikk tanúsága szerint már 1909-ben is szabtak ki hazánkban állatvédelmi bírságot egy ló megkínzása miatt. Emellett léteztek markáns törekvések a haszonállatokkal való humánus bánásmód irányában is.
Miután megnéztük a kiállítást, átvonultunk egy nagyobb terembe a megnyitóra, ahol a kivetítőn sokkoló képek váltották egymást a kozmetikai célú állatkísérletekről. A közönség soraiban kutyák is helyet foglaltak - a Bottyán Equus védencei, és néhány látogató állatai - , ők viszont természetesen pozitív irányba tolták el a hangulatot. :) Zola egy szövegrészletének felolvasása után bemutatkozott a kiállító művész, majd, a közönség bevonásával, beszélgetés zajlott le a
Bottyán Equus Állatotthon aktivistáival. Ez az állatvédő egyesület abban különbözik a többi magyar szervezettől, hogy kiemelten foglalkozik az öreg, beteg, elhagyott, megkínzott, gazdátlan
lovak védelmével, rehabilitációjával - a kivetítőn képeket láthattunk az egyesület munkájáról,
mindennapi életéről - emlékezetes a szörnyű állapotban talált kiscsikó esete, mely a következő képkockákon, hála a róla gondoskodó elszánt állatvédőknek, már önfeledten szaladgál. A lovak mellett élnek a telepen kutyák és macskák is.
Az első, amit az állatok védelme érdekében bárki megtehet, a tudatos vásárlás, hiszen ehhez csak egy kis tájékozódás, odafigyelés kell - ehhez mérvadó a PETA listája, melyről mi összeválogattuk a hazánkban is kapható kegyetlenségmentes termékeket -, a másik pedig, hogy ha kóbor állatot látunk, legalább ne bántsuk. Rendkívül szomorú, hogy az állatvédő aktivistának külön erre kell felhívnia a figyelmet, azaz még ez sem számít alapvető viselkedési normának. A felelős állattartás sem igazán elterjedt még hazánkban, nagy probléma a felelőtlen szaporítás, azaz a házi kedvencek ivartalanításának elmulasztása, és az ebből eredő nemkívánatos kölykök, melyeknek nagy része a menhelyeken köt ki. (És ez még a jobbik eset a vizesvödörhöz képest...)
Aki ennél is többet akar tenni, támogathatja pénzzel vagy állateledellel a Bottyán Equust, vagy más állatvédő egyesületet, és/vagy jelentkezhet önkéntes segítőnek egy, a lakhelyéhez közeli állatmenhelyre. (Az Országos Állatvédőrségnek pl. minden megyeszékhelyen van csoportja.)
A kiállítást december végig lehet megtekinteni, a belépés ingyenes. Mivel a Fogasházban egy romkocsma is működik, a helyszín a késő esti órákig nyitva található.
A megnyitó után beszélgettünk Kónya Melindával, hogy bemutathassuk őt olvasóinknak.
Kónya Melinda Debrecenben él, szakmáját tekintve alkalmazott grafikus. Elmondása szerint festészettel négy éve foglalkozik komolyan. "Megfestek mindent, ami bennem van, elsősorban személyes érzéseimet. Ez részben öncélú terápiának indult, egyfajta érési folyamat részeként, mintegy első lépésként a saját utamon, hogy megtudjam, merre induljak. Kezdetben inkább az élet sötét, negatív témáira koncentráltam, most viszont már úgy érzem bármi hatással lehet a művészetemre, pozitív és negatív dolgok egyaránt, melyek különböző módon inspirálnak." - mondta.
Példaképeként - mind kompozíció, színvilág, téma, stílus és mondanivaló szempontjából - az 1960-as születésű angol szürrealista festőt,
Suzzan Blacot jelölte meg, aki meglehetősen felkavaró
képeket készít többek között a fizikai, érzelmi és szexuális bántalmazás témáiban. Melinda is kendőzetlenül ábrázolja a kísérleti állatok szenvedését, fájdalmát, emiatt a képei kiállítása nehézségekbe ütközött. A Memento Mori Egyesület szívesen működött vele együtt, viszont helyszínt találni ezután is nehéz volt - pedig elfordítani a fejünket egy valós problémától - amit fogyasztóként mi magunk is generálunk - nem nevezhető hiteles megoldásnak. Amit ezen a kiállításon láttunk, az nem fikcionális, hanem nagyon is létező horror.
Melinda állatvédő egyesületnek jelenleg nem tagja, viszont vegetáriánus, és van egy mentett cicája, akit egy garázsban, dróthálóba tekeredve talált. Először azt hitte, nem is él már, de egy metszőolló segítségével kiszabadította, és így azonnali kötődés alakult ki köztük.
A nőkért.hu-ra az állatkísérletmentes termékeknek utánanézve talált el, és, nagy örömömre, elmondta, hogy érdeklődéssel, gyakori egyetértéssel olvassa a többi cikkünket is. A jövőre vonatkozó terveiről egyelőre csak annyit árult el, hogy sok ötlete van, és az állatvédelem témáját nem zárta le ennyivel. Szurkolunk neki, és kíváncsian várjuk a folytatást!
írta: Antoni Rita 2012. december 20.
